Porcelánlelkek - 1. fejezet

Háttértörténet:

Valahol Vancouver külvárosában, egy elhagyatott gyárépületben kezdődött minden. Persze, nem volt mindig elhagyatott…

Az országban egyedül itt gyártottak porcelánbabákat, amíg a válság tönkre nem tett mindent. Az utolsó öt babának a történetét meséljük most el. Az élet öt különböző helyre sodorta őket. U.S.A., Afrika, Kína, Oroszország, és Olaszország…

2007. 12. 19.

Chicago, East Element High School

David húzta Danielle-t, és egy különleges porcelánbabát vett a lánynak karácsonyra, mert úgy hallotta, hogy gyűjti őket. Danielle nagyon örült az ajándéknak, rögtön beleszeretett a babába. Leginkább azért tetszett neki, mert sok hasonlóságot vélt felfedezni a baba, és önmaga között. Ahogy Danielle a babára nézett, a tükörképe nézett vissza rá.

Otthon olyan különleges helyet keresett neki, ahol mindig láthatja, és a két kisöccse nem éri el, hiszen a két lurkónak az volt a szokása, hogy állandóan feldúlták nővérük szobáját.

Az elkövetkező napon sem történt másképp…

- Ryan! Ryan! Nézd azt ott! – kiáltotta a kisebbik fivér, és a meseszép babára mutatott.

- Mit szólnál hozzá, ha elvennénk, és lövöldözőst játszanánk vele? – kérdezte csillogó szemekkel Ryan. A kisebbik testvérnek, Vincentnek nagyon tetszett az ötlet, és már hozta is a széket bátyjának, hogy le tudja venni a polcról a babát. Összeszedtek még egy csomó plüssállatot, - természetesen nővérük szobájából -, majd átvonultak sajátjukba, és összehívták a hadsereget. Felsorakoztatták tankjaikat és katonáikat, majd megkezdték ádáz harcukat a baba, és a plüssállatok ellen.

Danielle hazafelé tartott a suliból, de egyből nem otthona felé vette az irányt, hanem egy hatalmas üzletbe ment, ahol rengeteg mindent lehetett kapni, köztük természetesen játékokat is. Eszébe jutott kisöccse, akinek még nem vett semmit sem, pedig a karácsony már a nyakán volt.

- Ryan, mit csináltál? Eltörött Danielle babája! – sipította Vincent.

- Én nem tudom! Csak véletlen volt! Anyunak azt mondom, hogy te voltál! – visított Ryan.

- De nem is én voltam! Megmondalak Danielle-nek! – mondta Vincent, mire Ryan már a könnyeivel küzdött.

- Nem tudom, hogy tudtam eltalálni, én nem akartam lyukat ütni rajta az új puskámmal!

Danielle levette a polcról a kisautót, majd a pénztárhoz sétált. Ketten voltak előtte, két magas férfi. Az egyik matatott a kabátja zsebében, majd idegesen pillantott körbe. Pisztolyt rántott, és ráfogta az eladóra.

- Semmi sikítozás, csak pakold a pénzt a táskába – mondta az egyik férfi, és odadobott az eladónak egy táskát. Danielle nagyon megijedt, és végzetes hibát követett el, amikor megpróbált elszaladni. A másik férfi karjánál fogva visszarántotta a kislányt, majd fegyvert szegezett a halántékához.

- Ha hívod a zsarukat, a kiscsaj meghal, szóval semmi trükk! – mondta a lányt szorongató idegen.

A két rabló a pénzzel megrakott táskával kezdett kihátrálni a boltból. Már majdnem elmentek, amikor az egyik visszafordult, és lelőtte az eladót, majd a kislányt is.

2008. 03. 08.

Fokváros, Dél – Afrika

Olívia már nagyon várta a csomagot, amit Canadában élő nagynénje küldött neki. A csomagban egy különleges meglepetés volt, amiről Olívia még nem tudta, hogy mi lehet. Régóta várta már a futárt, és akkor úgy érezte, sosem jön el az a pillanat, amikor végre kezében tarthatja a várva-várt csomagot.

- Kicsim, gyere ebédelni! – szólt Olíviának édesanyja, már sokadszorra. Abban a pillanatban csöngettek, és Olívia rögtön az ajtóhoz szaladt. Legnagyobb meglepetésére a szomszédot találta az ajtóban.

- Szia Olívia! A csomagot hozzám hozta a futár, már reggel megérkezett, de nem volt időm átjönni – mondta az ajtóban álló idős hölgy.

- Köszönöm szépen, Marge néni! – Olívia abban a pillanatban rácsapta az ajtót öreg szomszédjára. Izgatottan és megállíthatatlanul rohant szobájába, hogy minél hamarabb megtudja, mit rejt a csomag. A lépcső egyik fokán meg is botlott, annyira sietett. Szobájába érve rögtön az ágyra vetette magát, és a csomagot kezdte bontogatni. Lelke mélyén remélte, hogy a hőn áhított baba lesz benne, amire már régóta vágyott. Nagy meglepetésére egy már ismerős szempár nézett vissza rá. Jó néhány percig nézegette, amíg rájött, hogy a babát mintha róla mintázták volna.

Teltek-múltak a napok, és Olívia egyre jobban megszerette a porcelán szépséget. A hétvégén pihenés céljából a barátival pizzázni indultak. Lassan házról-házra csatlakoztak hozzájuk a többiek is, és mikor végre összeverődött a csapat, vidáman indultak az út másik oldalán lévő pizzéria felé.

Eközben otthon Olívia anyja fejébe vette, hogy az egész házat kitakarítja. A lány szobájában gondosan törölgette a polcokat, óvatosan tette ide-oda a lány féltve őrzött kincseit, azaz a babáit. Éppen a portörlővel hadonászott a babák között, mikor a nem várt telefoncsörgés megijesztette, és három babát a földre vert.

A piros lámpa zöldre váltott és a csapat boldogan indult át a zebrán. Olívia nevetgélve társalgott barátaival, amikor egy száguldó autó dudája vonta magára a lány figyelmét. Csak egy pillanat volt, és máris vége.

A lány mamája nem tudta, mi tévő legyen. Lánya hőn szeretett babája esett áldozatul mai takarítós akciójának. Rémülten nézte a darabokra tört gyönyörűséget, és már a magyarázaton gondolkodott.

Rendőr-és mentőautó szirénázása hallatszott a távolból. Három kislány élettelen teste hevert az út közepén. Rengeteg ember gyűlt a baleset helyszíne köré, de segíteni már senki sem tudott rajtuk.