tag:blogger.com,1999:blog-34353029715581621782024-03-13T22:16:25.561-07:00Nixi és Nilla világaGriffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.comBlogger22125tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-50323396328346339662011-08-24T07:01:00.000-07:002011-08-24T07:01:52.100-07:00Barátságszilánkok - 19. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>19. fejezet – Őrültek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Corie szemszöge:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam eldönteni, hogy melyik pillanatban leplezzem le a kis összeesküvésünket Baby ellen. Miközben azt ecsetelte, hogy mennyire megijedt, amikor hallott a mólónál, és hogy kezd minden egyre rosszabb lenni, ráadásul nem találja a mobilját sem – megjegyezném, hogy a tó közepén lengedezik egy csónakban –, arra gondoltam, eljött a tökéletes pillanat. De mégsem jött el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fél óra körözés után már kezdett fájni a lábam, és alig bírtam megjátszani a megtört nő szerepét, ezért kezdtem feladni. Még szerencse, hogy Jayben sokkal több erő volt, mint bennem. Leültem az egyik kidőlt fára, és mélyeket lélegeztem, miközben ő hősiesen állt mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? – kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, csak nagyon fáj a lábam. Egy kicsit maradjunk itt, jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rövid válasz után hallgattunk körülbelül tíz percig, majd Baby felkapta a fejét, mert zörgést hallott az egyik irányból. Kiadta parancsba, hogy én maradjak itt, csak üljek csendben, és ő majd később visszajön. Egy horrorfilmben ez a mondat sosem jelentett jót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindegy, én tudtam, hogy semmi baja nem lehet, hiszen az egész csak egy átverés, így ráhajoltam a kezemre, és onnan kémleltem a sötétséget. Néhány szúnyogon kívül, amelyek elsuhantak a fülem mellett, semmit nem hallottam. Talán jobb is volt így.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha még nem vesztettem el az időérzékemet, és minden számításom pontos volt, fél órát ültem ott egyedül. Igen, felet! Jay nem jött vissza, de még a közelben sem járt senki. Úgy gondoltam, hogy ideje kézbe venni az irányítást és leleplezni az akciót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaindultam hát a táborhelyünkre, figyelve arra, hogy hova lépek. Továbbra is minden nyugodt volt. A Hold világított, és a fénye volt olyan erős, hogy azért lássak is valamit. De amikor elhaladtam a mólon, valami olyasmit láttam a nyugodt felszínen, amitől teljesen kiborultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valaki ott lebegett! A móló széléhez szaladtam, miközben hangosan kiabáltam, hogy valaki segítsen. Ugyan, mégis ki tette volna, amikor az év legbalfékebb játékát játszottuk? Rettegtem attól, hogy az alak Jay lehet. Ugyan, ki más lenne? Mindenki a helyén volt, csak ő kószált össze-vissza idekint.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdett elhatalmasodni rajtam a pánik. Az este folyamán először én is megijedtem. Rögtön átértékelődött az egész helyzet, és már nem is volt olyan buli szívatni másokat. Lerúgtam a cipőmet magamról, lehúztam a farmeromat és beugrottam a vízbe. Hideg volt! Hajaj, de még mennyire, hogy hideg! Mint egy eszeveszett kezdtem az alak felé úszni, nagy zajt csapva magam körül, nem törődve semmivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elég messze volt tőlem, és nagyon lassan haladtam, mert a lábam állandóan beleakadt a hatalmas hínárokba, és ilyenkor rendszerint elszörnyedtem. Hozzáértek a bőrömhöz, elborzasztottak! Végül legyőzve minden nehézséget odaértem, és megláttam, hogy ki volt a vízen lebegő idegen... Hát senki! Egy felfújható baba, akire valami sötét cuccot adtak!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor kezdett nagyon gyanús lenni az egész. Hogy került ez ide? És mikor? Mintha csak egy isteni hang súgta volna, hogy forduljak meg, úgy cselekedtem. A mólon ott állt a teljes Rathbone család karöltve az enyémmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kifelé kezdtem úszni, miközben hangosan kiabáltam ki nekik. Ahogy egyre közelebb értem, láttam, hogy alig bírják visszatartani a nevetésüket. Hát erre ment ki az egész? Mindenki tudott mindenről – főként Jay –, és csak az volt a terv, hogy velem kitoljanak? Ezért még számolunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Odaérve Jay elkapta a kezemet, és kihúzott a mólóra, miközben jó alaposan végigmért. Halkan ezt suttogta:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most kvittek vagyunk...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jay szemszöge:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mi kis kettős csínyünk elnyerhette volna az Oscart is, annyira jól sikerült. A hősnőnk pedig kellően el van árasztva a rajongói kedveskedésekkel, amik kezdenek nagyon az agyára menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Corie, azért ismerd be, hogy zseniális hecc volt! – Dőlt neki finoman Kelly a főduzzogónak. Próbált javítani a helyzeten, de semmi értelme nem volt. Én már tudtam, hogy ezt még csúnyán visszakapjuk, és nem is kell sokáig várnunk rá. Szóval, azt hiszem, ma nem alszom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te voltál a legnagyobb áruló! – jelentette ki Corie, és egy gyilkos pillantást vetett a nővéremre, de aztán egyből el is mosolyodott. – Ha nem szeretnélek ennyire, meg tudnálak fojtani egy fűszállal!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, végre egy pozitív érzelem nyilvánul meg az arcodon. – Huppantam le mellé. – Itt a tűz, a csillagok, a jó kaja... hagyjuk az egészet és érezzük jól magunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy felém fordult, és megpillantottam a szemeiben szikrázó dühöt, megbizonyosodhattam róla, hogy ő távolról sem gondolja így. Kicsit megszeppentem, talán túl messzire mentünk. Corie amilyen acélosnak tűnik, éppen annyira sebezhető, és én szemét ott bántottam, ahol a legjobban fájt neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Rám haragszol a legjobban, igaz? – kérdeztem halkan. Bólintott, és minden eddiginél csúnyábban nézett rám. Ha nem tudtam volna, hogy nem, akkor azt hiszem, azért kezdett el fájni a homlokom, mert képzeletben már milliószor fejbevágott, és ez most kivetült rám. Tehát ezek szerint szemmel nem ölni, hanem verni lehet… Corie bebizonyította. – Ugyan, gyere ide. – Azzal tettem egy próbálkozást arra, hogy átölelem kissé még mindig vacogó testét, de eltolt magától, majd elém állt és higgadtan a képembe kezdett magyarázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha tudnád, ha csak egy csöppnyi elképzelésed lenne róla, hogy mennyire megbántottál, most nem mertél volna idejönni mellém. Tudod, elviseltem volna bárkitől innen, hogy ebben részt vesz, de hogy pont te játszod meg magad előttem annyira, hogy lassan kezdek aggódni. Pedig végig tudtál mindent... – Hirtelen megakadt, és behunyta a szemét. Nem tudta összefoglalni mit érez. Hogy hibáztattam-e? Nem. Már teljesen biztos voltam benne, hogy tudok kegyetlen lenni. Az pedig elszomorított, hogy vele. Kinyitotta a szemét és közelebb hajolt, szinte már éreztem a leheletét, ahogy suttogott. – Szörnyű vagy, Rathbone. – Azzal fogta magát és elvonult a sátrába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szörnyű érzések kerülgettek, nyaggattak, szétcincáltak. Bűntudatom volt, nem is kicsi. Valamit tennem kellett, hogy Corie megbocsásson, mert így nem bírom ki a kempingezést. Sose viseltem jól, ha összevesztünk, ez pedig nagyon mélyre ütött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Morfondíroztam néhány percig, bámultam a tüzet. Senki nem mert hozzám szólni. Jól is tették. Épp el voltam foglalva a kis lángocskák táncával, hátha ők megsúgják nekem, mit kell tennem. Amikor biztos voltam benne, hogy még rám köhögni se fognak, felálltam, majd határozott léptekkel Corie-ék sátra felé indultam. Nem mertem berontani, azzal csak azt értem volna el, hogy kapok egy pofont az ábrázatomba. Leguggoltam, és társalgást kezdeményeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Öö... figyelj, beengedsz? – Remek, Jay, csak így tovább, és tuti, hogy akár felmászhatsz a legmagasabb fára tök meztelenül, mint egy Tarzan, akkor sem fogsz bebocsátást nyerni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyj békén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, mit mondtam? Valami eredetibb szöveg kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Corie, elismerem, hülye voltam. Nagyon nem szeretnék rosszban lenni veled, de nem is ez a legrosszabb, hanem hogy szomorúnak látlak. Kérlek, engedj be, hogy nyugisan megbeszéljük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kis mozgolódást hallottam bentről, a következő pillanatban pedig Corie feje kukucskált ki a sátorból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ajánlom, hogy ne hagyjon cserben a beszélőkéd, Baby. – Győztem! Ez az. Bemásztam hozzá, mögöttem pedig visszacipzározta a bejáratot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos... – kezdtem. Folytatni már nem tudtam. Egymással szemben ültünk törökülésben, megvolt vagy egy méter is a távolság. Úgy éreztem magam, mint egy kisegér, akit sarokba szorít a nagy oroszlán, és minden áron el akarja venni tőle a sajtját. Csakhogy itt most nem a sajtomat féltettem, hanem Corie-t. Az oroszlán pedig minden egyes rosszul megfogalmazott mondatomban fog megjelenni, közeledni, majd ellehetetleníti a békülést. – Nem kérem, hogy azonnal bocsáss meg, bár semmitől nem lennék boldogabb. Most csak annyit kérdezek, hogy mivel tudnálak kibékíteni legalább annyira, hogy ne fájjon a tekinteted? Mert hidd el, iszonyatos érzés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, Jay… talán csak ígérd meg, hogy többé nem fordul elő. Aztán mesélhetsz hogyan élted meg, és én is elmondom. – Ez egy hosszú beszélgetés lesz...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Corie, a szavamat adom neked. Soha nem taposok még egyszer így, és sehogy se a lelkedbe szándékosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szándékosan?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, ha azt ígérem, hogy soha többé nem bántalak meg semmivel, az már most el van veszve, mivel nem garantálhatom, hogy nem fogunk még összekapni – magyarázkodtam fejvakarva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy apró mosolyra görbült a szája széle, aminek őszintén örültem. De a java csak most jön.</div>
Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-57736159402658277422011-08-04T07:34:00.000-07:002011-08-04T07:34:12.953-07:00Barátságszilánkok - 18. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>18. fejezet – Kegyetlen játékok</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jay szemszöge:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó ég, eddig komolyan azt hittem, hogy én leszek ennek a kis kiruccanásnak a legnagyobb áldozata. Úgy látszik tévedtem. Elképzelésem sincs, mi lehet rosszabb annál, mint eltűnni egy ilyen dzsindzsás erdőben éjszaka. Néha még az udvarunkra is parázok kimenni este, főleg a horrorozós estéink után – de ez hétszáz pecsétes titok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki másfele kereste Kellyt, így elszórtan bevilágítottunk egy jó nagy teret az erdőből a zseblámpákkal. Nos, az enyém épp kezdett merülni. Ezzel ellentétben a félelmem egyre gyorsabban növekedett egész addig, amíg ki nem adtam egy ordítással köszönhetően Corie-nak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi, Baby – nézett rám ártatlanul. – Nem akartalak megijeszteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát tudod, ha nem néznél ki úgy, mint egy trutymószörny, talán nem ijedtem volna meg ennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon vicces. Mi itt komoly mentőakciót hajtunk végre, te meg most lövöd el a poénrakétáid…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó-jó, igazad van – vágtam a szavába. – Hol is csúsztatok le pontosan?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Arra, Mr. Indiana Jackson! – Mutatott a hátam mögé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, most ki poénkodik? – vigyorogtam át a vállam fölött, és megragadtam Corie kezét. – Gyere, nem szeretném, ha te is elvesznél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyalogoltunk néhány métert, aztán Corie meggondolta magát az irányt illetően, majd újra… és harmadjára is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod egyáltalán merre van az az arra? – Válaszként csak mosolygott rám, és hümmögött. – Gondoltam. Legjobb lesz, ha megkeressük anyáékat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen mozdultunk, teljesen ellenkező irányba, és mivel erősen fogtam Corie kezét, visszarántottuk egymást, végül pedig a földön landoltunk. Ez több szempontból is előnytelen volt. Egyrészt beleállt néhány nem kívánt izé a hátsómba, másrészt túl testközeli állapotba kerültünk kalandortársammal. Csak pislogtunk egymásra, de ő gyorsabban kapcsolt, hogy változtatni kéne a pozíción, így megpróbálta feltornázni magát. Ez úgy sikerült, hogy izomból beletenyerelt a hasamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jay, ne haragudj! Nagyon fájt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ne ismételd meg – nyöszörögtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szenvedésemet egy sikoly fojtotta belém, és mindketten egyszerre iramodtunk meg a hang irányába. Ahogy csak tudtam szaladtam, és lestem visszafelé is, hogy Corie megvan-e még. Kis futás után hirtelen álltam meg egy fa előtt, Corie pedig belém ütközött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért álltál meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt nézd! – Világítottam a fára, aminek egyik ágáról édesanyám pulcsija lógott le. Na, most tényleg elkezdtem félni…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Corie szemszöge:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én arra megyek – leheltem kétségbeesetten, miután megtaláltuk azt a pulcsit a fára akadva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Baby nagyon nem támogatta az ötletet, miszerint váljunk szét, de én hajthatatlan voltam. Én voltam a terv utolsó része, a végső célpont.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tartom jó ötletnek, Corie! – szorította meg a kezemet. – Ha te is eltűnsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudok magamra vigyázni! – ígértem. – Később találkozunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintott, majd még egy utolsó pillantás után a kétségbeesett zöld szempárba, elindultam a tábor felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A haditerv az volt, hogy körülbelül fél óráig várok, majd a stégre rohanok, sikítozom és Jay nevét kiáltom, majd bedobok a vízbe egy követ, hogy azt higgye, én voltam az. Később persze feltűnök, addigra pedig mindenki rejtélyesen „elveszik a sűrűben.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fél óráig ültem a sátram mögött, már majdnem felemésztett az unalom, amikor úgy gondoltam, hogy ideje cselekedni. A mólóra rohantam, vettem egy mély levegőt, és vérfagyasztó hangon kiabálni kezdtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jackson! Neeeeeeeeeeee! Jackson!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hallottam, hogy visszakiabálja a nevemet, majd bedobtam azt a nagy követ a tóba – egyébként tök nagy volt a csattanás –, és indultam, hogy menedéket keressek magamnak. De látni is akartam az eseményeket, ezért az egyik közeli fa mögött megbújva figyeltem az elemlámpával hadonászó Babyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne – zihálta, és a tóra meredt. – Ne, ne, ne, ne, ne, ezt ne... Csak ezt ne – motyogott magában. – Corie! Corie, hercegnőm, hol vagy? – kérdezte kétségbeesett hangon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Körülbelül ott tartottam, hogy mindjárt kiugrom, és elmondom neki, hogy csak játék az egész. Ahogy ott állt teljesen letörten, engem várva, azt éreztem, megszakad érte a szívem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már éppen a terv teljes elrontásával cselekedtem volna valamit, amikor elrohant a másik irányba. Nekivetettem a hátamat a fatörzsnek, és mélyeket lélegeztem. Oké, hamarosan vége, és akkor majd ő is látja, hogy senkinek nem lett semmi baja. A lelkem megnyugtatására éppen elég volt ez a szöveg, szóval nem is gondolkozva cselekedtem tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A pulcsimat a sátramban hagytam, és végigszaggattam magamon az atlétámat, majd még egyszer meghemperegtem a sárban. Csodálatosan nézhettem ki, tényleg. Az akció után Jay fogja megmosni a hajamat, az tuti! Én nem vállalkozom rá, hogy a nagy sárdarabokat kiszedjem...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Baby! – rohantam ki ordítva a fák közül, egyik kezemmel az oldalamat fogva. Ügyeltem arra, hogy sántítsak is. Jó sok horrorfilmet végignéztem, és ki is töltöttem régebben egy tesztet, amiben az jött ki, hogy én vagyok a túlélő. Jó ómen. – Baby!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem igazán jött semmi válasz, én pedig kezdtem egyre rosszabbul érezni magamat a sok futástól, de azért tovább kiabáltam. Nemsokára elértem a kívánt hatást, Jay megérkezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Corinne! – kiáltott rám rémülten. – Úristen, jól vagy? Megsebesültél, fáj valahol? Miért fogod az oldaladat? Valaki megütött? És a lábad!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagyok – kezdtem sírós hangon. – Jól vagyok...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bántott valaki? – faggatott tovább, és maga felé fordította az arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak akart, de... A köríves rúgásom még mindig a régi, így elfutottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó! – húzott a mellkasához, miközben a hajamat simogatta. – Tudtam én, hogy egyszer hasznát fogod venni a tanításomnak!</div>
Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-74549855481485636582011-07-28T11:31:00.001-07:002011-07-28T11:31:58.359-07:00Barátságszilánkok - 17. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>17. fejezet – Vadászles</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jay szemszöge:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Zötty… zötty… ez még nem az anyoncsicskáztatott tagjaim széthullásának a hangja. Nem, az majd sokkal rosszabb lesz. Ez a hang csupán egy kis rossz minőségű földút kontra családi autó koncert. Lassan fél órája ez megy, és keményebb, mint bármelyik vidámparki hinta. Igyekszem titokban tartani, hogy nem bírom az ilyesfajta megpróbáltatásokat, de ha már zöldülsz, úgy összerázott az autó, elég nehéz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kisfiam, ideadnád a pendrive-ot? – szólt hátra anyu szegény marslakóra jobban, mint emberre emlékeztető fiának, vagyis nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – Kotorászni kezdtem az egyik zsákban, és meg is találtam a keresett tárgyat. Kicsit puhább volt, mint amilyenre emlékeztem, de kisebb gondom is nagyobb volt most ennél. – Tessék. – Nyomtam édesanyám kezébe a pendrive-ot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jay – szólt halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, nem játssza le? – kérdeztem, miközben kibámultam az ablakon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ezt nem is fogja. Nem kompatibilis. Vizsgáld csak meg közelebbről. – Azzal az orrom elé tartotta az addig pendrive-nak hitt tampont.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira örülök, hogy nem te vásárolsz be ilyesmiket, Jay – kezdte Kelly – a végén még pillanatragasztóval kenném be a lábam gyanta helyett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsiban ezt követően elég sokáig átvette az uralmat a röhögés, én pedig lapítottam, néha elvigyorodtam és próbáltam bent tartani, ami oda való.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még a délelőtt folyamán megérkeztünk, kipakoltunk, Corie pedig természetesen megtudta, hogy mit ügyeskedtem. Jó pont, hogy végre jól éreztem magam, a marslakócskáim rendesen visszavonultak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, Rathbone! Akarsz zenét hallgatni? – Huppant le mellém Corie egy kidőlt fatörzsre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt már harmadjára sütöd el, az első kettő még vicces is volt, de kérlek, ne kínozz vele többet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyit kínozlak, amennyit akarlak, ugyanis mi nyertük a fogadást, emlékszel?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy is felejthetném el? – mosolyogtam rá. – Azért, ha valamilyen csoda folytán megesik rajtam a szíved, most ne engem küldj el tűzifát szedni. Ha kell le is térdelek, és megcsókolom a lábad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Még meglátjuk, Baby. De most megyek, segítek a nővérednek. Sátrat még mindig nem tud verni – nevetett fel, látva Kelly szerencsétlenkedését a rengeteg tartozékkal. – Addig pucolj hagymát a kajába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mit csináljak? – néztem rá hitetlenkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát fogd meg a kést, és pucold meg azokat a kis fehéres gömböket. – Mutatott egy nagy zacskóra mellettem. – És Baby…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez parancs – vigyorgott rám a lehető legbosszantóbb módon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát megkezdődött, ettől a perctől fogva elsőszámú rabszolga vagyok. Most pedig kezdődjön a harc… csak a hagyma, egy kés és én…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Corie szemszöge: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sikerült lefoglalnod az öcsköst? – súgta oda Kelly, miközben megfelelő helyet keresett a sátrának.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, szóval ez a probléma kiütve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mivel sikerült elérned, hogy nyugton maradjon?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó – vigyorogtam gonoszul. – Most éppen főzni tanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő fog főzni? Újabb tömegpusztító fegyver beélesítve...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy fog! Nem őrültem meg. Még csak azt hiszi magáról. Meg sem fordult szegénykének a fejében, hogy egy újabb ördögi tervünk áldozata lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért ne sajnáld annyira! – bökött oldalba. – Túl fogja élni, hidd el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy kemény gyerek – nevetgéltem. – Hiszen én képeztem ki!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután felállítottuk a sátrakat és közösen megfőztünk, Jay elővette a gitárját, és játszani kezdett rajta. Énekelgettünk, a hangulat elsőre nyugodtnak tűnhetett. Vagyis, Babyn kívül mindenki nyugodtnak hitte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megadtam Kellynek a jelet, aki a sátra felé vette az irányt, azzal a fedőszöveggel, hogy felvegyen egy pulcsit. Öt perc múlva tért vissza, és aprót bólintott. Oké, első feladat kipipálva. Kelly titkos küldetése az volt, hogy szedje össze Jay cuccait, tegye be egy csónakba, és lökje be jó erősen a tó közepe felé. Bele sem mertem gondolni, hogy mit fogunk mi ezért tőle kapni...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Corie, eljössz velem pisilni? Olyan sötét van, hogy nem szívesen mennék egyedül – ajánlotta fel Kelly, én pedig rögvest kaptam az alkalmon. Rámosolyogtam Jayre, majd a sűrű rengeteg felé vettük az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké – szólt hozzám, amikor hallótávolságon kívülre estünk. – Akkor én most megyek, és elbújok a ott a fán, tudod, abba az izébe, amiben régen a vadászok lesték a vadakat. Tíz perc múlva menj vissza, rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Értettem, főnök!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal Kelly eltűnt, én pedig sétálgattam körbe-körbe kereken tíz percig. A vérem valósággal zubogott az ereimben, a szívem a torkomban dobott, az adrenalin felpörgetett. Noha nem voltam annyira jó színész, mint Baby, reméltem, nem fogom elnevetni magamat az akció közben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kereken tíz perc múlva – számoltam – egy vérfagyasztó sikoly tört fel a torkomból, és miután gondosan összesaraztam magam – igen, hemperegtem a földön! –, teljes erőmből a többiek felé rohantam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Állva vártak a tűz körül, ideges arccal. Mindenki nagyon jól játszotta a szerepét! Különösen Jay anyukája. Idegesen faggatózott, hogy mi történt, miközben próbált megnyugtatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Corinne, mondj már valamit! Mi történt veled? Elestél? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kelly – ziháltam. – Eltűnt! Lecsúsztunk azon a domboldalon, aztán minden olyan zavaros volt, ő pedig eltűnt. Hiába kiáltottam utána, nem válaszolt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jay arcára kiült a döbbenet, miközben végigmért. Először azt csekkolta le, nem-e esett valami bajom a „zuhanás” következtében, majd elindult a nővére keresésére, ahogy mindenki más is. Jay anyukája ekkor rám kacsintott, ezzel jelezve, hogy most ő következik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, hát akkor, kedves Baby, induljon az a játék! Ördögien elmosolyodtam, majd bődületes színészi tudásomat elővéve indultam Jay után, hogy megkeressük a nővérét. Rajta kívül pedig senkinek esze ágában sem volt megtalálni.</div>
Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-52099392711036593482011-06-19T10:14:00.000-07:002011-06-19T10:14:55.084-07:00Barátságszilánkok - 16. fejezet<div style="text-align: justify;"><b>16. fejezet – Család... család...</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b>Jay szemszöge:</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jay, kisfiam, kelj fel! Hallod? Áh! Kelly, segíts, és keltsd fel az öcséd, még elkésünk miatta.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Tompán érzékeltem a külvilágot – nem, nem vagyok kábítószer hatása alatt, és nem, nem fogyasztottam a múlt éjjel alkoholt és füves cigit sem szívtam. Anyu hangját tisztán hallottam, de értelmet nem tudtam társítani a szavaihoz. Csak aludni akartam még egy kicsit. De ha egyszer anyu a nővéremet bízza meg azzal a feladattal, hogy ugrasszon ki az ágyból, akkor nincs kívánságműsor.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hé, te legifjabb és leglustább sarja a Rathbone családnak, ideje kimásznod a takaró alól!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hé, te legidősebb és legbosszantóbb női sarja anyánknak, masírozz ki a szobámból és hagyj aludni még egy kicsit! – morogtam vissza.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Minek neveztél, tökmag?! – Az indulatos kérdésből ítélve két másodpercem volt, mielőtt borzalmas kínok által kerülök éberebb állapotba.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Kelly kedvelt ébresztése volt amikor kicsik voltunk, hogy rám ugrott és addig csiklandozott meg püfölt a párnával, amíg kénytelen voltam felkelni. Most, hogy felnőttünk, ez a művelet felér egy pankrátor-bemutatóval.</div><div style="text-align: justify;">Már éreztem is, amint üvöltve landolt rajtam, mivel a bordáim majd szétrepedtek, és ami ezek után következik sem lesz jobb. Nagy szerencsémre viszont megcsörrent Kelly telefonja, mire reflexszerűen előkapta a zsebéből, széles vigyort vágott a kijelzőre nézve és kirohant azzal a mondattal, hogy úgysem úszom meg.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Tíz perccel később a lépcső aljára érve botlottunk egymásba.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hm, nem hittem volna, hogy felkelsz – mondta csalódottan.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Majd megvárom, hogy még több porcikámban kárt tegyél, nem? – vigyorogtam vissza rá.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Anyu fog mindjárt kárt tenni benned.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Miért is?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- A kemping szó mondd neked valamit? – kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jah, kirándulás, tábortűz… ilyesmi – ásítottam.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- És ha úgy mondom, hogy évenként megrendezett családi kemping?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Úgy világosodtam meg, mint amikor a medve kiér a barlangjából, és rájön, hogy már nincs tél.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- A jó… Megyek pakolni! – Azzal kettesével szedve a lépcsőfokokat rohantam vissza a szobámba. De eszembe jutott a tavalyi eset, tehát egy kérdést fel kellett tennem Kellynek. Így visszacsörtettem, komolyan mondom, ennyit egy nap nem megyek fel-le. – Coriék kész vannak már?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Az előbb néztem ki, és már a második adagot pakolják a kocsiba.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nagyszerű! És mi hogy állunk? – Érdeklődésem azért volt fontos, mivel volt egy kis fogadásunk, miszerint, aki előbb kész van a csomagolással, azt a másik az első éjszaka kiszolgálja. Mondanom sem kell, hogy nem akartam megint én lenni a komornyik.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Csak annyit mondok neked Jay, hogy szaladj!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Na, remek. A kezemben van a sorsom, már csak rám várnak. Indulj, Rathbone!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b>Corie szemszöge:</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Majdnem a tüdőmet is kiköptem, mire kihordtam az összes cuccot a kocsiba. Anya korán keltett fel – pontosan két órája! –, szóval elég időm volt pakolászni. Ásítottam egy nagyot, és már tudtam, hogy kár volt hajnalig fent maradnom, hogy megnézhessem a <i>Tizenhárom kísértet</i> című filmet. Hiába imádtam azt a horrort gyerekkorom óta, lehet, most ki kellett volna hagynom.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hova mész, Corie? – kérdezte anya, amikor elfordultam az autótól, és egyenesen a lakás felé indultam.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Gondoltam, iszom egy kakaót. Melyek után még azt sem hagytad.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Óh, rendben – vigyorgott rám angyalian. – De aztán ne késlekedj! Hamarosan indulunk.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Anya – sóhajtottam. – A Rathbone-ok még nagyon nincsenek készen, szóval nem is értem, hova ez a nagy sietség. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Megráztam a fejemet, majd az ismerős ház felé fordultam. Akarva-akaratlanul, az első dolog, amit kiszúrtam rajta, az Jay emeleti szobájának az ablaka volt. Kedvesen elmosolyodtam. Imádtam azt az őrültet.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Konyhába vonulásom után nem sokkal hallottam a jól ismert hangot felcsendülni a ház elől. Még azt is kristálytisztán észleltem, hogy csoszog. Nyilván, reggel mindig ezt csinálta.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Szia, Rebeca! – köszönt kissé mély, rekedtes hangján. – Corie? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Konyhában – kiáltotta vissza neki anya. Szerintem derékig elmerült a csomagtartóban, Jayre sem pillantott, valamit nagyon keresett.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hahó – szólt be az előszobába. – Corinne, merre vagy?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Na, vajon megtalálsz, Baby? – kuncogtam, miközben felpattantam a konyhapultra. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nem telt el tíz másodperc sem, de Jay hatalmas mosollyal az arcán az ajtóban toporgott. Jókedvűnek tűnt, és én is az voltam, mert láthattam végre. Közelebb sétált hozzám.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jó reggelt, hercegnőm – nyomott puszit a homlokomra. – Hogy s mint?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Elég jól – válaszoltam, miközben belekortyoltam a kakaómba. – Csak fáradt vagyok, és nagyon korán van.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Egyetértek – sóhajtott. – De majd ha odaértünk alszunk, rendben? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Majd kérdezés nélkül, mint aki simán megteheti – és simán megtehette egyébként –, kivette a bögrét a kezemből, és kiitta a tartalmát.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Köszi! Anya úgysem csinál már nekem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Még szép, hogy nem! – Eltoltam magamtól és leugrottam a pultról. – Miért kéne csinálnia? Hány éves vagy, hat?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nem. De szeretem érezni, hogy kiszolgálnak. Ha már te ennyire elhanyagolsz – mondta megjátszva.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Még ha nem ismertem volna ennyire, akkor sem hiszem el, hogy ezt egy pillanatig is komolyan gondolta. Kuncogva hajoltam hozzá közelebb, a vállára döntöttem a fejemet, és mélyen beszívtam az illatát.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Valami baj van? – kérdezte azonnal, mintha csak megérezte volna a még meg nem történt dolgokat. A még meg nem érzett érzelmeket.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nem. Csak hiányoztál.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Te is nekem, és...</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Még mondott volna valamit, ha anya hangja nem szakítja félbe közben. Az ajtóban állt, már menetkészen. Csak minket vártak.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Gyerekek! – kiáltotta.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Megyünk! – feleltük egyszerre, amin mindketten jót nevettünk. Nem is mi lennénk...</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Amint kiértünk a kocsikhoz, Jay elsétált, hogy segítsen az anyukájának kihozni a hűtőtáskát, Kelly pedig egy határozott mozdulattal megragadta a kezemet.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Corie! – szólt izgatottan. Rosszat sejtettem. – Van egy tervem! Benne vagy?</div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-75007500082628720132011-03-31T09:14:00.000-07:002011-03-31T09:14:05.433-07:00Barátságszilánkok - 15. fejezet<div style="text-align: justify;"><b>15. fejezet – Rockkirály</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br />
</b></div><div style="text-align: justify;"><b>Corinne szemszöge:</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Lépjünk le! – súgtam oda Babynek, miközben a kezét fogva húzni kezdtem magam után. Éppen Brandont bámulta, aki tőle alig két méterre állt. Feszült pillanat volt, fenyegetve éreztem magam, holott nem volt rá különösebb ok. Brandon túl sok puncsot ivott meg az este folyamán, és belém kötött. Jay meg rögvest kapott az alkalmon, hogy eltörhesse az állkapcsát. Legalábbis ezt próbáltam megakadályozni.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Rendben, menjünk – mondta, majd átölelt, és az ajtó felé tolt. A szabadulásunk azonban egyáltalán nem volt ilyen egyszerű. A tömeg mintha csak ellenünk irányult volna, elsodortak minket egymástól, és a táncoló, hadonászó közegben már nem is láttam Babyt. Hiába kiáltottam a nevét, a harsogó zene erősebben üvöltött annál. Nagy nehezen sikerült eljutnom a pultig, és a falnak lapulva vártam, hogy Baby előkerüljön.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Veszedelmes percek következtek. Arra gondoltam, hogy Jay talán kihasználja az alkalmat, kirángatja Brandont az utcára, és péppé veri. Mertem remélni, hogy az elmém volt megint csak túl aktív, és nem ugrottak egymás torkának.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Hangosan kifújtam a levegőt, majd egyik lábamról a másikra vittem a testsúlyt. Mégis, mit kellene tennem? Nem akarok hazamenni Jay nélkül, nem lennék nyugodt, hogyha nem lenne mellettem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Rossz érzésem támadt. Ahhoz tudnám leginkább hasonlítani, mint mikor nézünk egy bárgyú, ám annál félelmetesebb horror filmet, és látjuk, amint a főhősnő a zuhanykabinban áll és énekel, miközben a gaz gyilkos egy nagy konyhakéssel közelít felé. Halk, idegesítő, vészjósló zene csendül fel, de a bige még túlharsogja, így nem annyira irritáló, csakhogy bekúszik a tudatalattinkba, beeszi magát. Majd látjuk, hogy a muki egyre és egyre közelebb ér a csajhoz, majd jön a döbbent csend... és egyszer csak BUMM! Premier plánban látjuk, hogy a lányból minimum nyolc liter vér folyik el. Na, én most jártam az éneklős résznél.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ekkor láttam meg Babyt, aki aggódó arccal közelített felém. Összevont szemöldökkel nézett rám, valami rosszat sejtettem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hova tűntél? – kérdezte.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Te hova tűntél! Egyik pillanatban itt voltál, másikban ott...</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nem válaszolt semmit, csak egy féloldalas mosollyal tolni kezdett az ajtó felé. Szorosan állt mögöttem, átkarolta a derekamat, szorosan tartott. Éreztem, hogy most már nem fogok elveszni. Már az ajtóban jártunk, amikor az igazgatónő elkapta a mikrofont, és monoton hangon beszélni kezdett. Egy pillanatra dermedtünk csak le, de ez épp elég volt, hogy megtörténjen a baj.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Az idei bálkirály és bálkirálynő pedig nem más, mint...</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b>Jay szemszöge:</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– …Jackson Rathbone és Alicia Figg. Kérem őket, fáradjanak fel ide és mondjanak pár szót!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Amit az elmúlt néhány másodpercben hallottam, annyira durván visszhangzott a fülemben, hogy már fájt. Sosem gondoltam volna, hogy megtörténhet velem ez. Mégis így lett. Dermedten fordultam meg, nem tudtam beletörődni abba, hogy egy ilyen dolog akadályozta meg a távozásunkat. Persze Alicia, aki valami zöld és barna hacukában vigyorogva jött felém, hogy elráncigáljon magával, egész másképp fogta fel az eseményeket.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Gyerünk, Cobain, megnyerted – kiabálta a fülembe Corie. – Nincs ám ingyen, kápráztasd el őket a beszélőkéddel. – Lökött egy kicsit előre.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nem, nem akartam. Eszem ágában sem volt dumálni ehhez a társasághoz. Már beleéltem magam egy kellemes kis sétába hazafelé Corie-val, de persze paff lett a terveimnek… hát csodás.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A testem ólomsúlyú, úgy érzem magam, mint egy deszka és a kezemet egy barlanglakó nő húzza előre át a tömegen. Mindig is erre vágytam, irigykedjetek, mert ritka páratlan élmény… Ma már a második nő, aki az idegeimre megy. Corie-t akarom!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Máris én következem. Olyan gyorsan elregélte ez a csaj, hogy mennyire köszön mindent, én meg azt se tudom, hogy nyissam ki a szám.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hát, öhm – kezdtem valami hihetetlen értelemmel. – Nagyon kössz. Ez... ez tényleg szuper. – Tessék, Rathbone, így akarsz te színész lenni. Biztos kapkodni fognak utánad, ha ilyen kreativitást produkálsz! – További jó szórakozást minden rémségnek és kevésbé rémes egyednek. – Azzal fogtam magam, és amilyen gyorsan csak tudtam, eltűntem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Az ajtóban szerencsére megtaláltam Corie-t, pont úgy, ahogy hagytam. Épségben. Szélesen vigyorgott, de mire megkérdezhettem volna, mi olyan mókás, kislisszolt. Utána eredtem, és pár ajtón kívül settenkedőt kikerülve beértem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Rajtam vigyorogsz?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hát ki máson? – nevetett. – Te hova sorolnád magad? A rémes, vagy kevésbé rémes kategóriába?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Nem gondoltam bele, mit mondok – mosolyodtam el én is a saját magam idiótaságán.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Nem baj. Viszont nem kellett volna táncolnod a bálkirálynővel?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– De, csak nem a hamissal.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Ezt hogy érted? – Úgy nézett rám, mint akinek fogalma sincs arról, mire célozgatok, pedig szerintem sejtette.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Az igazi bálkirálynővel akarok táncolni, aki eddig hercegnő volt. – Hirtelen megálltunk, Corie pedig lassan szembefordult velem. – Szóval, szabad? – Nyújtottam felé a kezem, ő pedig elfogadta. Tompán hallottuk még a bálról kiszűrődő zenét, és táncolni kezdtünk. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ennél jobban még egyik se sikerült.</div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-80664797472573916462011-03-10T10:01:00.000-08:002011-03-10T10:01:50.655-08:00Barátságszilánkok - 14. fejezet<div style="text-align: justify;"><b>14. fejezet – Rovarirtó </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br />
</b></div><div style="text-align: justify;"><b>Jay szemszöge:</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nem is olyan rossz itt, remekül elszórakoztatom magam, és ahogy látom másokat is. Kifogástalan tánctudásomat látva – nem, egy kicsit sem túlzok ám – néhányan elkapták a ritmust, és a példámat követve rázni kezdték magukat.</div><div style="text-align: justify;">Kezdett beindulni az élet. A sikerélményem még az is fokozta, hogy kétlábú légy barátom faképnél lett hagyva. Szegény, úgy tudom sajnálni… Na jó, ez gonosz volt, de azért ennyi gonoszkodás jár nekem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Corie szélesen vigyorogva lépkedett felém, már csak pár méter volt hátra, amikor hirtelen egész más kép tárult a szemem elé. Ez a kép… hát nem is tudom milyen szavakkal illessem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Helló, Cobain – köszönt rám vinnyogó hanggal, majd mégjobban az arcomba mászott. Határozottan kezdtem félni. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Öhm, ismerlek? – Próbáltam kissé eltolni magamtól, de egész más eredménye lett a mozdulatnak. Szerencsétlen csaj abban a hitben volt, hogy szívesen táncolok vele, és karjait a nyakam köré fonta. Érzem a végem…</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Nem, de épp itt az ideje. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Úgy gondolod? – <i>Őszintén szólva frankón megvoltam nélküled</i> – tettem hozzá gondolatban. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A jelmezéről annyit, hogy van két bazi nagy szárnya, egy miniszoknyája szakadt harisnyával, és valami förtelmes pántos felső. Álmaim nője, de tényleg… </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Minek is öltöztél? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Éjszakai pillangónak – mosolygott rám. Bátor volt, én nem mertem volna így kijelenteni. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Aha, szóval kurvának – csúszott ki a számon. Azt hittem majd megbántom, de nem, csak nevetett rajta. Valami nem stimmelhet odabent, tuti agykárosodása van. </div><div style="text-align: justify;">Kétségbeesett pillantásokkal kerestem Corie–t. Szükségem volt egy villámgyors életmentésre, és hála az égnek, nem kellett tovább várnom. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Milyen szép szárnyak. – Hallatszott az ismeretlen csaj mögül egy igen gúnyos hang. – A rovarok arrébb parkolnak. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Tényleg? – kérdezte felháborodva pillangó kisasszony. – Ki vagy te, hogy igazgatsz? – Lépett Corie felé erősen gesztikulálva.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Courtney Love. És most, ha megbocsájtasz, csatlakozok Kurthöz. – Azzal egy szempillantás alatt előttem termett, majd még közölt egy fontos dolgot. – Ott a sarokban egy légy már alig várja, hogy megismerjen.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Csak tátogni tudott szerencsétlen, Corie talán túl durva volt, de hálás voltam neki ettől függetlenül. Nézett minket egy darabig, majd Brandon felé fordult. Talán nagyobb szerencséje lesz. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Ezer hála és köszönet. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Semmiség, Baby. Azok ketten összeillenek – mosolygott rám Corie. – Ezért most jössz eggyel, ugye tudod? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Hangosan felnevettem, nem is ő lenne… Imádom, de tényleg. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b>Corie szemszöge: </b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Azt hiszem, elhamarkodottan jelentettem ki, hogy Baby tartozik nekem eggyel. Túlságosan is elhamarkodottan... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ott álltam a falnak támaszkodva, tekintetemmel végigkísértem egy éjszakai pillangó támadását a szerencsétlennek nem mondható áldozata felett. Jól elszórakoztam, amint láttam, hogy Brandon kétségbeesetten próbálna menekülni, de az újdonsült ismerőse nem engedi. Hozzádörgölőzött, hozzásimult, és rázta neki az alig fedett fenekét. Ennyire még én sem voltam ribancos! </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ekkor ért utol a végzetem. Baby éppen a mosdóba ment, de ennek már legalább öt perce. Fogalmam sincs, milyen útvesztőbe keveredhetett a klotyóig vezető úton. Mertem remélni, hogy hamarosan visszaér. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Helló! – szólított meg valaki. Rosszallóan fordítottam oldalra a fejemet, és megilletődve láttam, hogy az én fáraóhaverom tért vissza hozzám. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Már mondtam, hogy... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Igen–igen, van gazdád! – nevetett. – Erre valahogyan tisztán emlékszem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Akkor meg mit akarsz?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Egyszerűen bukom a szőkékre – válaszolta pimasz mosoly keretében. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hát, akkor, barátom, ezt elvétetted, mert én még véletlenül sem vagyok szőke. A paróka ne zavarjon meg. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Helyes! Ugyanis nem bírom őket. Nincsen zavaróbb egy szőke, plasztikcicánál... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Nos, valójában szőke vagyok, csak kíváncsi voltam, mit mondasz... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Tessék? – nézett rám kikerekedett szemekkel. – Én... komolyan nem... csak... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Nem tök mindegy, hogy milyen színű a hajam? – Újra körbepillantottam, hol van már az a szakadt rocker? Kezdtem kényelmetlenül érezni magam. – Inkább mondd meg, mit is akarsz valójában tőlem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Csak érdekelne, hogy... szóval, hogy tényleg... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Szőke–e a hajam? – nevettem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hogy egyedül vagy–e.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Kíváncsian néztem rá, összeszűkült szemekkel. Mit akar tőlem ez az aktív, levakarhatatlan kiscsávó? Úgy tűnik, hogy nemcsak a rovarokat vonzom? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Azt hiszem, mondtam már, hogy nem. Most melyik részét nem érted? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Én csak... – De a mondatát nem tudta befejezni, mert feltűnt a képben az én szakadt, olyannyira hiányolt rockerem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Na, mi a szitu? – nézett a látogatómra. – Szeretnél valamit? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Majd Jay átkarolta a derekamat, én pedig félreérthetetlen pózban simultam a mellkasához. A srác nagyot nyelt, majd lelécelt. Baby kuncogva hajolt a fülemhez: </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Ketten nagyon hatásos rovarirtók vagyunk! </div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-20172769705163282192011-03-07T10:35:00.000-08:002011-03-07T10:35:26.377-08:00Barátságszilánkok - 13. fejezet<div style="text-align: justify;"><b>13. fejezet – Tinglitangli</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br />
</b></div><div style="text-align: justify;"><b>Jay szemszöge:</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Lassan beesteledett, mi pedig szakadtan, kócosan és elvetemülten festettünk a szerelésünkben, miközben végigmasíroztunk az utcákon a suli felé. Meg kell mondjam, eleinte nem volt valami kellemes. Kényelmetlenül éreztem magam, egyszerűen nem tudtam Cobain lenni, olyan furcsa volt. De aztán meggyőztem magam, hogy igen, én akkor is képes leszek ma a bőrébe bújni, hogy közben meg is őrzöm Rathboneságomat. Ez olyannyira jól sikerült, hogy körülbelül fél óra jelmezszokás után már Nirvana számokat dúdoltam.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Egész belejöttél. Hasonlít. – Bökött oldalba Corie. – De azért ezer körül is felismerném, hogy ezt te énekled.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hát persze, mivel már vagy ezerszer meghallgattad Kelly kis ajándékát, ugye? – vigyorogtam oldalra, és már vártam a frappáns visszavágást, de nem szólt semmit. – Valld be.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Jó, végighallgattam párszor… sokszor… – motyogta halkan.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">De jólesett ezt hallani. Ha neki tetszik, az sokkal többet ér nekem, mintha egy egész koncertre való ember ujjongana.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Tudod, néha lehetsz ám ilyen is, kimutathatod nyugodtan, nem kell mindig keménynek lenni. – Átkaroltam a vállát és magamhoz húztam. Nem tolt el magától, úgyhogy így sétáltunk tovább. – Most tényleg olyanok lehetünk, mint Courtney és Kurt – nevettem fel.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hát biztosan, mivel egyenesen képtelen vagy járni – mosolyodott el, majd folytatta. – Jay, visszatérve erre a keménységre…</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Nem muszáj beszélnünk róla, ha nem akarsz.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– De, szeretnék. Csak nem tudom hogy fogalmazzam meg.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Hm. Ráérünk ám, ha majd úgy érzed könnyebben megy, csak szólj.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Rendben.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Olyan halkan beszélt, hogy alig értettem mit mond. Tényleg más volt, nagyon más… Kitapintottam a gyengepontját, szégyellem magam.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Baby – szólalt meg kicsit hangosabban. – Köszönöm.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Nincs mit, Corie. Ezért vagyok. – Szorosabban öleltem egy pillanatig, majd nagyot sóhajtva vettem tudomásul, hogy megérkeztünk. – Na, és most bulizzunk.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Egyetértően bólintott, majd a bejáratnál strázsáló zombihoz mentünk. Nem ismertem fel még hangról sem, hogy ki lehet. Mit mondjak, a jelmez brutálisra sikerült… a szó legjobb értelmében.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mikor beléptünk a tornaterembe, egyből megcsapott minket valami rettentően lagymatag hangulat. Mindenki csak ácsorgott, a zene alig szólt… pont, mint egy rossz filmben. Erre még rátett egy lapáttal, amikor kiszúrtam a falat támasztó kétlábú legyet, aki történetesen Brandon volt. Nem csíptem a srácot, sosem. És ez a jelmez is… nagyon sajátos.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Corie, nem isz… – kezdtem, de észrevettem, hogy a levegőhöz beszélek. Hova tűnhetett? Alig van itt ember, és egy perce még itt állt mellettem. Csodás, mondhatom, a kedvem vészesen közelít a pocsék felé, hogy most még így egyedül is hagyott. Mit kezdjen magával egy unatkozó Kurt Cobain, egy félhomályos, villogó fényekkel tarkított terem kellős közepén? Hát jó, ennél jobban nem ronthatom el a bulit, elkezdek táncolni…</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b>Corie szemszöge: </b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A buli – ha lehetne ezt az összezörrenést bulinak nevezni –, borzalmas volt. A piros és zöld fények felváltva égették ki a retinámat, miközben nyálasabbnál nyálasabb számok kerültek a keverőpultban lejátszásra. Néha komolyan megfordult a fejemben, hogy odaállok a DJ mellé, és egy laza mozdulattal belököm a virágok közé... Kinek hiányozna egy Némónak öltözött lemezlovas, aki minősíthetetlen zenét játszik? Na, ugye, hogy senkinek. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A pult felé mentem, hogy beszerezzek magamnak egy pohár narancslevet, hiszen ezt a borzadájt nem lehet elviselni nélküle. Imádtam a narancslevet, bármikor képes lettem volna belőle litereket meginni. Baby pedig utálta. Különösen akkor szerettem ezt fogyasztani, ha a közelemben volt. Élvezettel figyeltem a fintort az arcán. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ekkor egy hang hozzám szólt a tömegből, én pedig egy teljes fordulatot tettem a tengelyem körül. Így kerültem szembe a zombi Tutanhamonnak öltözött idegennel. Összeszűkült szemekkel néztem rá. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Szia, Cica! – kiáltott rám. Még ebben a hangos zenében is tökéletesen jól hallottam. Lehet, hogy a kriptahangulat megártott az öregnek, azért beszélt ilyen hangmagasságban. Úgy döntöttem, nem hagyom, hogy nyeregben érezze magát. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Helló! – vettem át a Courtney stílust Corie módra. – Igen, van gazdám! És bocsi, öcsi, de az élő, hús–vér emberekre bukom! </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Azzal sarkon fordultam, és otthagytam. Éreztem a pillantását a hátamban. Megrántottam a vállamat, majd töltöttem magamnak egy pohár narancslét, amibe éppen, hogy csak belekortyoltam... Hogy miért nem tudtam tovább inni? Mert megláttam Babyt a táncparkett közepén, amint elmélyülten ráz egy Michael Jackson slágerre. Elnevettem magamat. Nem is ő lenne! </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Sosem volt gond Baby ritmusérzékével. Sőt! Nagyon értett a zenéhez, és a tánchoz is. Persze, most direkt csinált magából hülyét, hogy oldja a feszültséget. Ismét csak nevettem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ekkor láttam, hogy egy hatalmas, orbitális szemekkel megáldott, műanyag, felcsatolhatós szárnnyal rendelkező, kétlábú légy – igen, LÉGY – tart felém. Szerintem, még a szám is tátva maradt az elbűvölő látványtól. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Szia, Corie! – üdvözölt. Hangjától összerezzentem. Brandon. Naná, ki más lenne képes felvenni egy ilyen hacukát? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Helló. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Na, mizu? Hogy telik a buli? Látom, Jay már nagyon... jól érzi magát. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Csak próbálja oldani a hangulatot. De szerintem nagyon jól nézne ki egy túlméretezett légy is a parketten. Hidd el, mindenki megakarná mutatni, hogy utánad még neki is menne a jobbról balra lépegetés! </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Az csak egyszer fordult elő – hárított. Maga elé emelte a kezét, ezért a hátán megrezzentek a szárnyak. Közelről inkább csápokra emlékeztettek. – Tudod, hogy nem tudok táncolni! </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">– Persze, hogy tudom. Csak mindig elfelejtem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Elegem volt már ebből a kellemetlen zümmögésből, az én agyam nem fogta ezeket a különleges magasfrekvenciákat. Brandon kezébe nyomtam a poharamat, majd az én Kurt Cobainem felé indultam, aki ekkor mosolygott rám észbontóan, és tárta ki a karját felém. </div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-76077255552876839822011-02-03T09:43:00.000-08:002011-02-03T09:49:07.798-08:00Barátságszilánkok - 12. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglwTSDwal3DtzAEyI8RJgNTeAmBRnPeWKvdaOBeXfQmAzwybftpy0NF3qyeIPku5Q1hvrpGdTr-Jld5flDmCM-ZVRuRnDTG3FtYI2_6Jftl_cvRFqY8Vwruwu_51kN0g6QVYacbJsKlcY/s1600/Courtney-Kurt-courtney-love-13341213-300-212.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="141" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglwTSDwal3DtzAEyI8RJgNTeAmBRnPeWKvdaOBeXfQmAzwybftpy0NF3qyeIPku5Q1hvrpGdTr-Jld5flDmCM-ZVRuRnDTG3FtYI2_6Jftl_cvRFqY8Vwruwu_51kN0g6QVYacbJsKlcY/s200/Courtney-Kurt-courtney-love-13341213-300-212.jpg" width="200" /></a><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">12. fejezet – Kurt és Courtney<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;"><br />
</span></b><br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Jay szemszöge:</span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Ó, a francba… Rathbone! Miket képzelsz te megint? Istenem, nem akarok kikészülni ettől… Néhány napja történt, de még mindig érzem milyen volt. Irdatlanul szégyellem magam, vagy mégse? Jó, tényleg megőrültem. De akkor is minden második gondolatom, hogy a karjaim közé szorítom és éhesen kapok az ajkai után. Nem kéne ilyen képzelgéseimnek lennie, egyáltalán nem egészséges, főleg most, hogy Corie rajtam matat. Öhm, vagyis… igazgatja a ruhámat, mivel jelmezbálba készülünk.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Baby, ha nem maradsz nyugton a következő öltést kicsit mélyrehatóbban csinálom. – Bökdösött fenyegetően Corie egy hatalmas tűvel felém, ami inkább hasonlított valami karóra, mintsem egy ártalmatlan varrótűre.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Meggyőztél. – Nyeltem egy nagyot, majd szobor-üzemmódba vágtam magam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Tegnap az én hercegnőmnek az a fantasztikus ötlete támadt, hogy menjünk el az éves jelmezbálra. Jó, eddig is mentünk mindig, csak most végre úgy, mint résztvevők, nem mint rendezők. Szóval hipergyorsan kellett valami maskarát kreálnunk. Ötletem sincs, hogy minek készülök, eddig csak annyit tudok a jelmezemről, hogy a régi, össze-visszaszakadt farmerjeink alkotják.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Annyit azért elárulsz, hogy miért a farzsebek vannak elől? – kíváncsiskodtam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Nem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Miért nem?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Baby… mit mondtam az előbb? – Villantott felém egy ádáz vigyort, majd egész kicsit megbökött a tűvel, aminek eredményeképp üvöltöttem, mint a sakál. – Na?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Miért gonoszkodsz velem? Már vagy egy órája egy helyben állok – morogtam, de ő csak elégedetten mosolygott. – Már alig várom, hogy én művészkedjek rajtad azzal a kínzószerszámmal.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Na, igen. Most egy kicsit elmehetett volna a kedvem a „megragadom és megcsókolom” elméletemtől, ha nem simogatta volna olyan kellemesen az a mosoly a lelkem. Elmondhatatlanul örültem, hogy minden rendben köztünk. Bár, szerintem bennem átlendült ez a rendben dolog a ló túloldalára. Basszus, már megint olyan érzéseim vannak, hogy… uh.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Corie, ki kéne mennem – suttogtam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Tessék? – Hajolt közelebb, ismét veszélyesen tartva a tűt, bár most talán nem döfi belém, ha megismétlem, amit mondtam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ki kell mennem – motyogtam már-már fájdalmasan. Annyira rám tört, nem tehetek róla… én is emberből vagyok.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Nem értem, Jay. Beszélj értelmesen.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Á, nem igaz! Azt mondtam, hogy KI AKAROK MENNI A WC-RE! – Magam sem értem, miért kezdtem el kiabálni. Valahogy így sikerült, túl nagy volt a nyomás… odalent.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ez valami színdarab lesz? – Nevetett Kelly az ajtóban. – Érdekes.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Hát persze, az én drága nővérem mindig a legjobb pillanataimban talál rám. Lassan úgy dőlt belőle a röhögés, hogy vészesen közeledett a földön fetrengéshez. Corie-ból szintén… Én pedig álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség, nyakig farmerban és állatira ki kellett rohannom a klotyóra.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Corie szemszöge: <o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Összenéztünk Kellyvel, majd pillantásunk ismét Jayre esett, aki magába roskadva, ideges pillantásokkal meredt előre. Egy régi farmernadrágjainkból összevarrt farmer volt rajta, nagy szakadásokkal tarkítva, már csak az volt hátra, hogy az utolsó szegecseket is feltegyem rá. Ugyanis én nem akartam erre a maskarabulira átlagos szerelésben menni. Kaszás, halott, szellem és vámpír mindenki lehet, de ez a szerkó csak a legelborultabbaknak jut eszébe. Azaz nekünk.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Futás! – kiáltottam rá, mire megrezzent. – Hajrá, baby! FUSS!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Valamit halkan motyogott az orra alatt, majd szúrós pillantását az enyémbe fúrva elsietett mellettem. Roppant mód szórakoztató volt. Kellyre néztem; feltartott hüvelykujjával jelezte, hogy elnyerte a tetszését rögtönzött színjátékom. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Elővettem egy piros-fekete csíkos pulcsit a szekrényből, és kikészítettem az ágyra. A tű ott figyelt az íróasztalon, a kezemben pedig már egy körkefe várta, hogy használatba vegyem. Ördögi mosolyra húzódtak ajkaim. Jay nem tud még semmit!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Alig telt el néhány perc, Baby vissza is érkezett hozzám, majd beállt a tükör elé, oda, ahol eddig is szobrozott. Gyorsan felvarrtam a maradék szegecset, majd leültettem az ágyra. A két térde közé álltam, és összeborzoltam a haját. A kezén támaszkodott meg, és igazán furcsán nézett rám... Volt valami különleges a pillantásában. Valami olyasmi, mint egy héttel ezelőtt. Amikor megcsókolt. Az emlékektől libabőrős lettem, és beharaptam az alsó ajkamat. Oké, rossz Corie, nem gondolhatsz ilyenekre!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Mi bajod a sérómmal? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- A séróddal? Semmi – kuncogtam. – Csak egy kicsit megigazítom, hogy tökéletesen passzoljon a szerelésedhez! <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Azzal összekócoltam a haját, mit sem törődve azzal, hogy közben folyamatosan felszisszent és cüccögött, mert túlságosan meghúztam a tincseit. Jót mosolyogtam rajta.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Néhány perc múlva, amikor már ráadtam a pulcsit is, megengedtem neki, hogy a tükörbe nézzen. Leesett állal figyelte az átváltozást. Így lett cuki cserkészfiúból szakadt rocker. Imádtam! <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ez meg... ? Mondd azt, kérlek, hogy nem... <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ne, ne, ne, ne! – csitítottam, miközben az ajka elé emeltem a mutatóujjamat. – Ne lődd le a poént! Majd ha teljes lesz, rendben? <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Jay azonban nem úgy reagált erre a mozdulatsorra, ahogyan kellett volna neki. Megharapta az ujjamat. Nem fájt, sőt... Sokkal inkább beindította a fantáziám rosszabbik felét.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ez nem szép tőled, hallod? – ripakodtam rá tetetett komolysággal, miközben egyre hátrébb araszoltam tőle. – Most pedig el ne mozdulj! Tíz perc, és jövök! Addig vedd fel az egyik Converse-ed!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">A fürdőbe érve bezártam magam mögött az ajtót – sosem lehet tudni. Megtámaszkodtam a mosdó felett, hideg vizet fröcsköltem az arcomra, és próbáltam összeszedni magam. Oké, ez csak egy kis buli, mi pedig még mindig a legjobb barátok vagyunk a világon. Semmi több. Ő még mindig baby.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Hát pont ez a baj... <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Halkan sóhajtottam, majd levettem a farmerom, és helyette magamra ráncigáltam egy fekete necc harisnyát, és belebújtam az irdatlanul feszülő, fekete kilencvenes évekbeli bőrruciba, ami elég mélyen dekoltált volt. Bámultam magamat a tükörben. Mint egy rossz ribanc! – nevettem. – Hát, elméletileg, akit megformálok, az sem volt sokkal jobb... <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Jót mosolyogva fogtam össze hajamat egy kontyba, hogy aztán a szőke paróka tökéletesen fedje az eredeti tincseimet. Oké, most már határozottan brutálisan néztem ki. Belebújtam a fekete magas sarkúmba, majd a sminkeim után nyúltam. Az ajkamat élénkvörösre festettem, és jól el is maszatoltam, hogy tökéletes legyen a „futott-ribanc” effektus. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Megigazítottam magamon az irritáló szőke hajkoronát, majd egy utolsó pillantást vetve a tükörben álldogáló önmagamra visszaindultam Jayhez.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Amint nyílt az ajtó, eltátotta a száját. Szerintem meg sem ismert... Szólni sem tudott. Talán jobb is.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ez... – motyogta.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Csitt! – nevettem, majd odahajoltam hozzá, és jó nagy, cuppanós puszikat adtam a nyakára. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 16px;">- Ezt meg? – kérdezte zihálva, zavartan.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Kellenek a rúzsfoltok a nyakadra! Így leszünk eredeti ősrockerek! – Feltartottam a kezemet, ő pedig lepacsizott velem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Sosem gondoltam volna, hogy a suli utolsó évében a jelmezbálon Courtney Love-nak, és Kurt Cobainnak öltözünk be... De határozottan tetszik!<o:p></o:p></span></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-52648630384284648782011-01-02T04:13:00.000-08:002011-01-02T04:13:03.666-08:00Barátságszilánkok - 11. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">11. fejezet – Mámor<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Jay szemszöge:<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Elég volt egy szempillantás ahhoz, hogy végleg összetörjön bennem minden, majd – mintha mi sem történt volna – megint egy darabban legyen. Corie arcán egymást kergették a fájdalmat kifejező érzelmek. Rettenetes volt látni őt ilyen állapotban, legszívesebben mindent visszacsinálnék. De sajnos nem lehet. Megtörtént. Semmin nem tudok változtatni, ami már elmúlt, csak azzal segíthetek a dolgokon, ha másként cselekszem jókor, jó időben. És biztosan tudtam, hogy ez a legjobb alkalom.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Mozdulatlanul állt az ajtóban, és várt valamire. Meg kellett volna törnöm a csendet kettőnk között, szólnom kellett volna… de akkor eltörött volna mécses mindkettőnknél. Bár ez rajta is látszott, hogy már nem egyszer fordult elő a napokban.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Újra könnyek gyűltek a szemembe, de nem hagytam hogy lássa, nem akartam növelni azt a szomorúságot, ami így is nyomta a lelkét. A hibás egyedül én vagyok, ha mindent másképp csinálok, nem történt volna ez.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Hirtelen pattanok fel az ablakból, meglepődni sincs ideje, már a karjaimba is zárom. Olyan törékeny, eddig észre sem vettem… én bolond majdhogynem összeroppantom. Jelét viszont nem adja, hogy kárt tettem volna benne, így csak kicsit engedek a szorításon. Olyan jó, békés megint a közelemben tudni. Összerakni azt, hogy „én”, és „ő” egy olyan csodálatos dologgá, hogy „mi”. Tudom, hogy érzi; az felfoghatatlan lenne, ha nem létezne már számára. Bár lehetetlen… ha így lenne, most nem jött volna ide.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Engedek a könnyeimnek, de ezek most örömkönnyek. Felrobbannék, ha vissza kéne tartanom őket. Halkan kezdek zokogni a vállán, mikor végre viszonozza az ölelésem. Megtörtem, végem van, de ő itt van velem. Semmi bajom nem eshet. Ez mindig is így volt, és csak most fogom fel, mennyire nélkülözhetetlen az életemben.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Azon kapom magam, hogy kezdek másképp viselkedni. Nem értem hogyan, de átjár valami kellemes, ahogy megérzem Corie illatát. Körülölel, megvéd, elvarázsol. Nagyot sóhajtok, és kissé talán le is nyugszom. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Ez már nem egyszer történik velem. Kezdek félni, mi van, ha másképp nézek, gondolok rá? Pedig most határozottan így van…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Ahogy hallom halk zokogását, amit eddig elnyomott a sajátom, valami megmozdul bennem. Valami… idegen…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Nem vagyok képes uralkodni magamon, elvesztettem az irányítást, és talán rosszat cselekszem, de nem bírom megállni, hogy ne simítsam lassan arcom az övéhez. Apró mozdulat, mégis másmilyen, ez teljesen világos. Innentől csak egy lépés, hogy kezeim finoman hátán kalandozva nyugtassák, s azt suttogjam fülébe, hogy minden rendben van, sajnálom és bocsásson meg. Egy lépés… amit megteszek. Fáj a fejem, küszködök a talpon maradással, de ez könnyen megy. A világ legtermészetesebb dolgának tartom, hogy ezt teszem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Egész kicsit eltol magától, hogy a szemembe nézhessen. Látom rajta, hogy bűntudata van, még mindig kínozza magát. Hogy hozhatnám ezt helyre? Ötletem sincs, már régóta nem gondolkozok. Mint ahogy akkor sem, mikor két kezem közé veszem arcát, és lassan felé hajolok…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Corie szemszöge: <o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Elmondani sem tudnám, hogy mennyire furcsán éreztem magamat a karjaiban. Egyáltalán nem rosszul, sőt... Csak most más volt. Nagyon más. Szinte éreztem a zsigereimben, hogy mindvégig erre a pillanatra vártam, hogy már égtem a vágytól, hogy minél inkább a közelében lehessek... <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">A hátamat simogatta, ezzel nyugtatott, miközben a könnyeink csendesen gördültek végig az arcunkon. Megható, csodálatos pillanat volt ez. Ilyenkor érzem azt, hogy néha bizony megéri néhány napig szenvedni, ha hasonló szeretetet kapsz érte, mint a mostani. Őrülten hangzik, tudom, de éreztem a felém áradó hullámokat. Kitörtek a testéből, és felém áramlottak... én pedig magamba szívtam őket, jó mélyen. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Egyszer csak óvatosan maga felé fordított, én pedig elhúzódtam tőle kissé. Meredten néztünk a másik szemébe, onnan próbáltuk meg kiolvasni a helyes választ a kérdéseinkre. Ha valamilyen irreális úton-módon nem tudnám, hogy Baby a legjobb barátom, és szinte testvéremként szeretem, akkor arra gondolnék, hogy mennyire jó lenne most a puha, hívogató, hamvas ajkait csókolni. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Corie, nem, nem, nem! </span></i><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Miket beszélsz te? Hogy gondolhatsz ilyet? Közvetlenebb fizikai kapcsolatba kerülni vele? Az maga lenne a... mámor... Basszus! Nem lehet, hogy ilyen szinten vágyom rá, arra, hogy tudjam milyen csókjának íze. Megőrültem volna? Hiszen, hiszen kiskorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk, nem kéne egy ilyen bolondsággal elrontani! De, jaj, annyira vágyom rá... <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Jay fejében is hasonló gondolatok pereghettek le, ezt sejtettem. Leginkább akkor vált előttem ez az idea nyilvánvalóvá, amikor arca vészesen közelíteni kezdett az enyém felé. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">- Baby... – suttogtam zihálva az utolsó pillanatban. – Ezt... ne rontsuk el. Legjobb barátok vagyunk, ez fontosabb annál. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Egyik kezével végigsimított az arcomon, letörölt pár könnycseppet, és félresöpört néhány kósza tincset. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">- Melyik törvény írja elő, hogy a legjobb barátoknak nem szabad néha csókolózniuk? – kérdezte teljesen átszellemülten. Halványan elmosolyodtam, hiszen tényleg igaza volt. Sehol sem szabály az, hogy akik ilyen jóban vannak, mint mi, ne csinálhatnának ilyeneket. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">- Akkor... mire vársz még? <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt;">Baby arcán pajkos félmosoly suhant át, majd közelebb vont magához engem, és aprócska, finom puszit hintett az ajkaimra. Eufórikus érzés lett rajtam úrrá, amint megéreztem ajkainak selymességét.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Önző módon többet akartam, jóval többet, ezért elvakultan vontam magamhoz közelebb őt. Neki sem kellett kétszer a tudtára adni, hogy mit akarok... Ajkaink szinkronban nyíltak el, és kezdtek őrjítő, végtelen táncba a másikéval. Csókoltam, haraptam, pusziltam... Mindennél jobban vágytam azt, ami éppen zajlott kettőnk között.<o:p></o:p></span></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-82297286101977590372010-12-11T08:32:00.001-08:002011-03-10T02:41:54.348-08:00Barátságszilánkok - 10. fejezet<div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">10. fejezet – Magányba burkolózva</b><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Jay szemszöge:<o:p></o:p></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az elmúlt két hétben Corie, és én nem beszéltünk. Látni is alig láttam, ami mondanom sem kell, hogy mennyire megviselt. Nem érzem jól magam nélküle, szétfeszít valami furcsa üresség itt belül, amit tudom, hogy neki kéne kitöltenie. Anyu is aggódva néz rám, az ő szeme elől nem tudom titkolni a bánatom, és ami meglepett, hogy Kelly elől sem. Akármennyire is szeret az őrületbe kergetni, megvan benne az a testvéri ösztön, hogy segítsen, ha látja rajtam a gondokat. A szobámba zárkózom, amióta történt az egész, és pár napja benézett hozzám. Jó érzés volt beszélni vele komoly dolgokról is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Most is itt ülök az asztalomnál, és unottan támasztom egyik kezemmel a fejem, miközben a másikban egy ceruzát szorongatok, és firkálgatok vele egy papírra. Ezt csinálom már két hete. Lassan kezdek beleőrülni, sosem történt még ilyen köztünk, egyszer sem tartottak a kis összeveszéseink két napnál tovább. De a mostani nem hasonlítható azokhoz, ez most komoly…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Úgy érzem magam, mintha egy felbecsülhetetlen dolgot veszítettem volna el. Nagyon fáj, hogy Corie nincs mellettem, de valahol megértem, hisz tudom, mennyire gyűlöli a médiát, és igyekszik távol maradni tőle. Most az én kezdeti belecsöppenésem pedig egy világot zúzott apró szilánkokra benne. Én vagyok a hibás, semmi kétség. De a kettőnk hozzáállása teljesen különböző, engem nem taszít az a világ, és biztos vagyok benne, hogy nem fog megváltoztatni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Leteszem a ceruzát, majd nagyot sóhajtva nézek körbe a szobámban. Mindenhol telefirkált papírok… a táblára feltűzve, a kuka mellett összegyűrve, az asztal körül, amik lecsúsztak. Kész zűrzavar. Ha nem tudnám magamról mennyire rosszul vagyok, akkor is az lenne az első meggyőződésem, hogy itt valami nincs rendben. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem emlékszem mikor ültem le, de nem épp kellemes felállni, szóval olyan három, vagy négy órára saccolom. Végigropognak a tagjaim, ahogy nyújtózkodva az ablakhoz sétálok, majd a széles párkányra zuhanva a csillagos eget bámulom. Ezt régen mindig együtt csináltuk. Ha rossz kedvünk volt megnyugtatott, ha jó kedvünk volt még jobban felvidított, a lényeg, hogy együtt voltunk. Most, így egyedül csak növeli a szomorúságot a szívemben. Sírni lenne kedvem, kiengedni mindent…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A térdeimet egész közel húzom a mellkasomhoz, aztán megtámasztom rajtuk a homlokom. Szörnyű ez az állapot, nem bírom, túl gyenge vagyok, hogy egyedül legyűrjem. Hiányzik Corie jelenléte a másik oldalról, hogy ha kibillenek az egyensúlyomból, ő visszarántson. Ilyenkor érti meg igazán az ember, mit is jelent egy barát, de nekem ő ennél sokkal többet jelent, nem pusztán barát… ő az életem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Tükörbe sem kell néznem, tudom, hogy vörös a szemem a sok visszatartott könnytől. Sírnék, de azzal tényleg feladnám… mégis, amikor az ablak mellett meglátok egy rajzot, összeszorul a lelkem, mert felemelve látom, hogy Corie portréját tartom a kezemben. Hogy mikor rajzoltam? Valahol a még élek, de mindjárt végem van határán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Szüntelen zakatol a fejemben, hogy vajon ő most mit csinálhat. Kérdések megállíthatatlan áradata… aggódom, lehet minden úgy, mint régen? A kérdésemre válaszként csak egy elszabadult könny fut végig lassan az arcomon…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>Corie szemszöge:</b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Küzdöttem magammal. Méghozzá nem is akárhogyan. A szívem minden pillanatban hozzá rohant volna, hiszen már a puszta tény is kiakasztott, hogy két hete nem láttam, nem beszéltem vele... Égetett a kín utána. Viszont az eszem... Azt mondta, hogy addig kell ennek az egésznek véget vetni, amíg nem késő. Amíg nem folyt bele teljesen. Ugye, hogy milyen baromság ez? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ilyenkor gyűlöltem magamat. Gyűlöltem a hülye elveimet. Képtelen voltam ép ésszel feldolgozni ezt az egészet. Miért, ó, basszus, miért kell nekem ilyen hülye érzésekkel viseltetnem a média iránt? Elvégre is ő a legjobb barátom! Nélküle... nélküle nem kel fel számomra a nap, s sosem nyugszik le. Nélküle nem édes a nevetés, s semmi sem vigasztal engem. Nélküle... nincs semmi. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Körbepillantottam a szobámban, ahol mint mindig, most is óriási káosz uralkodott. Ám mégis, én ebben a hatalmas rendetlenségben kiszúrtam valamit. Valamit, amit valósággal képtelenség volt észrevenni a sok ruha között, de én mégis megtettem. Valamit, ami csak miatta volt itt, és ami jól fejbe kólintott, hogy mit fogok elveszteni, ha nem változtatok a viselkedésemen azonnal. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy összegyűrt Red Hot póló... Egy összegyűrt póló, amit tőle kaptam. Egy összegyűrt póló, ami jelképesen minket jelentett. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hogy mit vesztenék el? Hah, micsoda buta, buta kérdés ez. Egyetlen szóval meg tudnám fogalmazni. Mindent. Ez a két hét is csupa szenvedés volt nélküle, hát akkor még mi lenne a jövőben? Bele sem merek gondolni... </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Felálltam, és az ajtómhoz léptem. Az órára pillantottam; most múlt el tíz. Lehet, hogy már alszik... Akkor meg csak úgy beállítok, és felkeltem? Ez milyen őrültség már... És mi van akkor, ha nem alszik? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Corinne, gondolkozz, gondolkozz... Jobban ismered őt, mint saját magadat. Te pedig most itt vagy, gondolkozol, szenvedsz... És ő? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem kellett tovább merengnem, tudtam, hogy mi lesz a helyes megoldás. Valósággal szinte feltéptem a szobám ajtaját, miközben rohantam lefelé a lépcsőn. Egy szál póló és rövidnadrág volt rajtam. Odakint nemrégen esett, még érezni lehetett az eső illatát. Az ajtóban megpróbáltam nem törődni anya furcsálló pillantásaival miközben felhúztam a lábamra a papucsomat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Amint kiléptem megcsapott a nyirkos levegő, s elvegyült az arcomon folyó könnyekkel. Nem tudott ez most érdekelni... Csak rohantam előre, szedtem a lábamat, majd amikor elértem az ismerős ajtót, megtorpantam. Levegőért kapkodtam. Egy pillanat erejéig megijedtem. Megráztam a fejemet, hogy ez az ostobaság eltűnjön belőle. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Csöngettem és kopogtam. Tudom, hogy késő volt, biztosan már lefeküdni készültek, de ez engem cseppet sem tudott jelen pillanatban izgatni. Kelly nyitott ajtót. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szia! – mondta meglepetten. – Hát te meg? És mi történt, csak nem sírsz? Ó, Corie... </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Kelly, itthon van? – kérdeztem zihálva. Furcsa, hogy két hétig kibírtam nélküle, és amikor itt vagyok, tőle alig pár méterre már nem bírom. Nagyon nem bírom. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Igen, persze, fent van a szobájában. De nem biztos, hogy be fog engedni... Mostanában eléggé... zárkózott lett. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Kösz, Kelly! – mondtam még visszafordulva, mert időközben már felfelé trappoltam a lépcsőn. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Csak mertem remélni, hogy beenged, és nem fog elküldeni. Mert, ha így történne, akkor... Akkor minden bizonnyal megőrülnék. Megálltam az ajtaja előtt. Mélyeket lélegeztem. Odabent néma csend volt. Semmit nem hallottam. A szívem vadul vágtázott a mellkasomban, az adrenalin pedig túláradt a véremben. A viszontlátás örömre elbódította az agyamat. Cselekedtem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Benyitottam, és megláttam őt, az ablakban ülni; a lábai fel voltak húzva, és a fejét a térdén nyugtatta. Rosszul volt. Ő is, akárcsak én. Körbe akartam nézni, de valahogy nem voltam elég erős hozzá. Képtelen voltam jobban szemügyre venni szenvedései színterét... </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy aprócska, halk és gyenge segélykiáltás hagyta el a torkomat: </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>- Baby...</i></div></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-77194532627332123762010-11-02T08:22:00.001-07:002011-03-10T02:41:32.115-08:00Barátságszilánkok - 9. fejezet<div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">9. fejezet – A szerep<o:p></o:p></span></b></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;"><br />
</span></b></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Jay szemszöge:</span></b></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Néhány napja kaptam egy hírt, amitől olyan jó kedvem lett, amilyen már rég volt. Úgy éreztem magam, mint egy izgága kiskutya, akinek minden pillanat az életéből csupa móka és kacagás. Szinte alig aludtam valamit, mégis energikusan mászkáltam mindenfelé, és pörögtem megállás nélkül. Senkinek nem árultam el, mi az a dolog, ami ilyen hatással van rám, kivéve anyut… Ő tudta meg legelőször, és eleinte csodálkozva nézett rám, de utána rettentően boldog volt. A családból mással nem akartam közölni, mert a második kiszemeltem Corie volt.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">A házuk ajtaja elé érve máris kopogni kezdtem, és szinte pattogtam, úgy izgultam, hogy mit fog szólni Corie. Bár nem terveztem, hogy beavatom a részletekbe.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Szia, Jay! - mosolygott rám.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Gyere, szeretnék valamit mondani! – Azzal a karjánál fogva elkezdtem a szobája felé vonszolni a lépcsőn felfelé.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Hé, Baby, tudok járni magamtól is, engedj el!<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Nem jársz elég gyorsan – jelentettem ki, mire hátra néztem, és kaptam egy gyilkos pillantást… még visszafordulva is éreztem a metsző tekintetet, ahogy a hátamba óriási mélyedéseket vág.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Corie szobájába érve kicsit megpróbáltam megnyugodni, de nem sikerült túl jól, mert továbbra is hiperaktívnak éreztem magam. A testem kész cirkusz volt, ha nem tudnám, hogy odabent biológiai dolgok vannak, azt hinném, hogy tényleg egy hatalmas sátor üzemel tele apró emberekkel, zsonglőrökkel, késdobálókkal és megannyi művésszel, akik nagy zsivajt csapnak. Egy idő után ez már nem kellemes, és kezdtem érezni a negatív mellékhatásait; fájtak a végtagjaim, szédültem és a rosszullét kerülgetett. Egyszerűen féltem attól, hogy akárcsak egy kis részét is megosszam az örömömnek, féltem a reakciótól, mivel Corie véleménye kincset érő számomra, és ha ő nem támogat, elveszek.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Baby… mondd, jól vagy? – méregetett óvatosan, miközben felállt az ágyról, ahol addig türelmesen ült.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ne! – csattantam fel, és életveszélyesen hadonásztam. – Ülj le!<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Corie összevonta a szemöldökét, és értetlen arckifejezést vágva nézett rám.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Te ülj le! Mindjárt összeesel. – Fonta össze maga előtt a karjait.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Jó, – nyeltem egy nagyot – de akkor te is.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Bólintott, és leültünk az ágyra. Szelíd, szinte már aggódó jeleket vettem észre felém irányulva, aminek örültem. Ritkán találkozom ezekkel, de most biztos az állapotomra hivatkozva kerültek elő. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Figyelj – kezdtem, de már bennem is rekedt a szó. Amilyen nagy hévvel indultam neki az egésznek, most annyira nem tudok mit kezdeni vele. Ez most egy nagy pillanat, hihetetlenül meghatározó lesz, amit majd válaszként fogok kapni, és félek tőle. – Gondolom észrevetted, hogy mostanában nagyon... – Mély levegőt vettem, majd folytattam. – Megkergültem.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Már én is azon voltam, hogy megkérdezem mitől tört ki rajtad az egész évi aktivitásod – nevetett halkan.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Szóval feltűnő volt, mi? – A fejem kezdtem vakargatni zavaromban. Ez szörnyű, úgy érzem felrobbanok… durr.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Eléggé. A nővéred állandóan megpróbált heccelni, de még azt sem vetted észre. Csodálkoztam is, hogy talán először látom kudarcot vallani a kísérleteivel.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Tényleg? Komolyan észre se vettem…<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Igen, na szóval, mi történt? – nézett rám várakozva, és kíváncsiság csillant a szemeiben. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Nem volt más választásom, tovább nem húzhattam. Most, vagy soha!<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Corie, én kaptam... – sóhaj –, kaptam…<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Mit kaptál? Rajzfilmfigurás alsógatyát? Lézerkardot? <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Egy… én kaptam egy…<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Nyögd már ki, Jay! – Emelte a magasba mind a két kezét.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Kaptam egy szerepet! – kiabáltam remegő hanggal, miközben szorosan csukva tartottam a szemem. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Corie egész lénye kővé dermedt, és kezeit még mindig a magasban tartva, csodálkozástól üvöltő arcáról még valami más is sütött, talán az, hogy; <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Ezt nem hiszem el…”</i> <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">De csak remélni tudtam, hogy nem így van.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Egy szerepet? – Leengedte karjait az ölébe, és nagyot sóhajtva megfeszült izmait ellazította, ami pont úgy festett, mint mikor összedől egy kártyavár. – Gratulálok – suttogta.<o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Corie szemszöge:</span></b></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Azt hittem, hogy rosszul hallok. Először komolyan megfordult a fejemben, hogy valamit félreértettem, és nem is azt mondta, amire gondolok. De tévedtem. Azt mondta. Nagyokat pislogva bámultam rá, ő pedig kétségbeesett tekintetét az enyémbe fúrta. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Na? – kérdezte kis idő múlva. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Nem tudtam mit felelni. Teljesen letaglózott a hír, és kicsit összetörtem tőle. Gyűlöltem az egész médiát, és rengeteg embert, aki benne forgott. Gyűlöltem, amiért megfertőzött minket, és amiért nem hagyott élni. Gyűlöltem, hogy most ő is belekerült ebbe. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Baby... Őszinte leszek, rendben? – kérdeztem, mire ő bólintott. – Ennek nagyon nem örülök. Tudod, hogy mi erről az egészről a véleményem, nem? Hát ez most elég rendesen szíven ütött... Tudom, hogy ez neked nagyon fontos. Tisztában vagyok vele. De még a hideg is kiráz a tudattól, hogy te is egy lehetsz azok közül a csillogó vászonsztárok közül. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Tessék? – kérdezett vissza elkerekedett szemekkel. – Ezt nem gondolhatod komolyan... <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- De, Jay, nagyon is komolyan gondolom. Meg fogsz változni, és az már nem te leszel. Hanem valaki más... Nem is fogsz emlékezni a régi barátaidra, azokra az évekre, amikor nem számított más, csak ketten voltunk itt egymásnak... Mindent el fogsz felejteni, és az már nem te leszel. Átváltozol valaki mássá. Ezt pedig én nem tudom megemészteni, sajnálom. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Corie, Hercegnőm, őrültségeket beszélsz. Sosem lennék képes elhagyni téged, és megváltozni néhány szerep kedvéért. Ráadásul, mi az, hogy elfelejtelek? Ekkora baromságot! Tudhatnád már, hogy nem lennék semmi ilyesmire képes. Amikor száz éves öregember leszek, akkor sem foglak elfelejteni. Még akkor is azok az őrültségek fognak a fejemben járni, amiket együtt tettünk. Ezek a dolgok nem véletlenül történtek meg, és én nem fogom hagyni, hogy egy szempillantás alatt romba dőljenek. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Hah, micsoda szavak! – sóhajtottam fel. – Kár, hogy nem tudok hinni nekik... Jay, én... Nem tudom feldolgozni, hogy te ilyen legyél majd egyszer... <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Corie, ezekkel a marhaságokkal csak felhúzol! Ha tényleg ismernél, és tudnád, hogy milyen vagyok, akkor nem gondolnál rólam ilyeneket. Tisztában lennél azzal, hogy sosem változnék meg ilyen irányba. <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Téged ismerlek, de viszont tudom, hogy milyen hatással lesz majd rád, hogy ismernek, szeretnek, és... <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">- Ha hallanád magad kívülről, komolyan mondom, el sem hinnéd, hogy miket hordasz itt össze. Ezzel azt mondod nekem, hogy nem vagyok fontos annyira, hogy elfogadj úgy is, hogy egy olyan ember leszek, akit ismernek... <o:p></o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;">Rátapintott a lényegre. Rájött az igazságra. Hiába, Jay mindig is jó volt abban, hogy egyik pillanatról a másikra rájöjjön olyan dolgokra, amelyeket igyekszem előle eltitkolni. Éreztem, ahogyan a szemeim megtelnek könnyel, ahogyan elgyengülök... Egyetlen mondat visszhangzott a fülemben, és villódzott a lelki szemeim előtt: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">El fogom veszíteni a legjobb barátomat...</i></span></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-68594245309290184222010-10-30T07:19:00.001-07:002011-03-10T02:41:07.649-08:00Barátságszilánkok - 8. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">8. fejezet – Só<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><o:p> </o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Jay szemszöge:</span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Másnap két kipihent – bár kissé álmos tekintetű – alak botorkált le a lépcsőn, azzal a céllal, hogy reggeliznek valamit… Ezek voltunk mi; Corie, és én. Mind a ketten nagyot nyújtóztunk, mikor végül leértünk. Elég mókásan néztünk ki a kócos hajunkkal, és az itt-ott félrecsúszott, felgyűrődött pizsamánkkal.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó reggelt! – hallottam anyut a konyhából. – Ó, hoppá! – és megint, miután leesett egy lábas az asztalról, amit nagy csörömpölés kísért. Az a kis ébresztés, ami kellett még, már meg is van.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Szia, anyu! – köszöntem, és leültem a konyhaasztalhoz. Corie is lehuppant mellém a másik székre, és fejét megtámasztva két ásítás között megpróbálta kipréselni magából, hogy jó reggelt.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi jót csinálsz? – kérdeztem, mert tevékenykedéséből képtelen voltam leszűrni mire is készül.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Süteményt fogok sütni – válaszolta – ha akartok, segíthettek – sandított először rám, majd Corie-ra, és a végén még megspékelte a műveletet egy kacsintással.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A két kiszemelt, vagyis mi, egymásra néztünk, és kis gondolkozás után beegyeztünk, hogy felajánljuk elengedhetetlen szakértelmünket.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Reggeliztünk pár szendvicset, aztán megkaptuk a kötényeinket, és kezdetét vehette a munka. Megjegyzem… Corie kék alapú, hatalmas napocskák, és holdak, meg egyéb égitestekkel tarkított köténye messze nem volt olyan megalázó, mint az enyém. Ugyanis nekem rózsaszín volt, és ha ez még nem lenne elég, kis rózsaszín szívecskék meg sütemények kergették rajta egymást... Hát, mit ne mondjak, semmilyen eszközzel nem voltam képes megszerezni a másikat.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Minden ki volt készítve az asztalra; recept, alapanyagok, eszközök. Már csak az kellett, hogy a folyamat beinduljon. Mi pedig nagy lelkesen fogtunk hozzá.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Baby… – Vizsgálgatta Corie a receptet. – Szerintem nem sót kéne szórni azok közé a tálba, hanem cukrot, de te tudod...<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hogy? – Néztem elkerekedett szemekkel a kezemben levő kis üveget, amire az volt ráírva, hogy: SÓ.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Néhány értetlen pislogás után csak nevetni tudtam a dolgon, de úgy, mint aki megbolondult. Anyu, és Corie döbbenten néztek rám, de ők sem bírták sokáig, és velem együtt kacagtak. Jól indult ez a sütögetés, az első fél órában már plusz melót csináltam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Később aztán semmi fennakadás nem volt, és az első lekváros sütiket szélesen vigyorogva szedtem ki a sütőből. Na de most… megtörtént a baj. Akkora izgatottsággal ugrottam egyből, hogy majd én kiszedem, hogy kesztyűt elfelejtettem húzni, és a tepsi megégette a kezem. Az üvöltésem már majdhogynem ablakot törő volt. Corie gyorsan hozott jeget, és leültetett az asztalhoz, hogy gyógyítgassuk a mancsaimat.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ma nagyon kelekótya vagy, Rathbone – mosolygott, és lassan megcsóválta a fejét.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én inkább túlbuzgót mondanék – néztem nagy komolyan magam elé. – De, ha jobban belegondolok, igazad van.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Megszokhattad volna, Baby! – Nyomott egy puszit a homlokomra, majd hátat fordított, és folytatta a sütést.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ahogy néztem őket, elgondolkoztam, hogy milyen nagy összhangban képesek dolgozni. Hihetetlennek tűnt, ahogy szinte megbeszélés nélkül folytatták egymás tevékenységét. Corie nem először munkálkodott a konyhában anyuval, de állandóan meglep ez a dolog.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Lepillantottam a kezemre, ami full vörös volt. A jég pedig már kezdett elfogyni, szóval a hűtőhöz sétáltam, hogy a fagyasztóból kivegyek egy újabb adagot. Ekkor viszont egy újabb balszerencsés eset történt... A hűtő méretei miatt az egész ajtó eltakarta szerény személyemet, és az épp befutó Kelly pedig nem tudta, hogy ott állok, és meg lendülettel csapta rám az ajtót. Ennek a következménye az lett, hogy a fejem egyenesen a fagyasztóba került, és beszorult oda. Kétségbeesettem próbáltam kihúzni onnan, de ez korántsem volt ez egyszerű művelet. Amikor pedig sikerült, a konyha közepén landoltam, és elgondolkoztam azon, hogy mi jöhet még?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><o:p> </o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Corinne szemszöge:<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sajnáltam már Jayt. Komolyan mondom. Szerencsétlen annyira igyekezett egész nap, de mindig csak valami szerencsétlenség sült ki belőle. Akárhányszor rápillantottam – tudom, hogy ez végtelenül csúnya dolog –, de nevetni támadt kedvem. Ahogyan fájlalja a kezét, a fejét, sóhajtozik, és az élet nagy problémáival foglalkozik... Nagyon mókás volt. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A kanapén ültünk, és tévéztünk. Szerencsére, nem kellett kidobni az egész ebédünknek tervezett valamit, mert Randee segített végül egy rendes, ehető kaját összehozni. Még szerencse... <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kelly huppant le mellénk, és kérdő tekintettel bámult minket.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Veletek meg mi van? Nem szoktatok ennyire punnyadtak lenni – mondta nagyokat sóhajtozva. Érdekes, hogy még ő is elsőre átlátja a helyzetet. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Tudod, az öcsédnek éppen... – kezdtem volna, de Jay közbeszólt. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jaj, mintha nem látnád! – morogta. – Minden bajom van; fáj a kezem, és rám csaptad a hűtőt! <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jaj, öcsi! – kuncogott Kelly. – Igazán sajnálom. De szerintem már túléltél nagyobb csapásokat is, nemde? Nem fog megártani ez az okos buksidnak! <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kelly mézes-mázos szavait hallva már én sem bírtam tovább megjátszani azt, mintha nem lenne komikus szegény Baby helyzete. Hangosan nevetni kezdtem, ami persze őt nagyon rosszul érintette. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ó, hát én ezt tényleg nem hiszem el! – pattant fel Baby mellőlünk. – Mikor minden összeesküdött ellenem, akkor még ti ketten is szórakoztok a helyzetemmel! Ez egyáltalán nem vicces, jó? <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De – kezdtem kacagva – ez nagyon is vicces! Valld be, Baby, hogy így van. Ha nem veled történt volna meg, te is jókat derülnél rajta, kár tagadni! <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na jó – fújta ki a levegőt, majd visszaült mellénk. – Igen, biztosan így lenne. De jelen pillanatban ez nem tud foglalkoztatni. Túlságosan is szar nekem ahhoz, hogy arra gondoljak, mennyire jó lenne, ha mással történt volna meg. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na jól van, skacok – mondta Kelly, miközben felállt mellőlünk. – Azt hiszem, hogy én magatokra is hagylak titeket. Csak azért jöttem, hogy öcsit kissé szívassam a helyzetével. De már elvégeztem ezt a teendőt, szóval lelépek. Később beszélünk! – mosolygott rám, majd az emeletre indult. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Kösz, Kelly! – kiáltott utána Jay. – Nagyon rendes lány vagy te, igazán! <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Tudom, öcsi, tudom! Ezért szeretsz! – hallottuk Kelly hangját még utoljára, majd egy hangos ajtócsapódás jelezte, hogy a beszélgetés megszakadt köztünk. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Unottan csúsztam közelebb Jayhez, és a vállára hajtottam a fejemet. Ilyen pillanatokban, amikor nem igazán tudjuk, mit is lehetne csinálni, gyakran tesszük ezt. Mármint, úgy értem, hogy ilyen unalmas pillanatokban van, amikor csak összebújunk, és úgy szemléljük a világot. Nem tudom, hogy ez mitől volt így, de szerettem a közvetlen környezetében lenni. És most nem arra gondolok, hogy jó volt megölelni őt, megfogni a kezét. Sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy szerettem a mellkasára hajtani a fejemet, a nyakához hajolni, érezni az ismerős illatát. És ez fordítva is így volt. Többnyire ilyen dolgok miatt hitték azt az emberek, hogy mi jártunk. Pedig ez a fikció sosem súrolta a valóság legtávolabbi vonalát sem.</span></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-69289896824708987812010-10-16T01:09:00.000-07:002011-03-10T02:38:48.059-08:00Barátságszilánkok - 7. fejezet<div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span"><b></b></span></div><span class="Apple-style-span"><b></b></span><br />
<div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span"><b><span class="Apple-style-span"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 18px;"></span></span></b></span></div><span class="Apple-style-span"><b><span class="Apple-style-span"><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">7. fejezet – Félelmetes jövő<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><br />
</b></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b>Jay szemszöge:</b><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">A nap hátralévő részében hallgathattuk, hogy milyen nagyra nőtt gyerekek vagyunk, hogy mikor fogunk megkomolyodni, és hasonló sablonszövegek. Persze, ezt most sem szidalmazás szinten kaptuk, de azért őszintén… kinek van kedve egy kimerítő rohangászás után erre kagylózni? Hát, nekünk biztosan nem. Fáradtak voltunk, és másra sem vágytunk, minthogy ledőlhessünk és pihentessük erőtlen végtagjainkat. Volt azért egy-két durva esés, nem csodálom, hogy sántítottam egy kicsit, és Corie is elég furcsán mozgatta a jobb kezét. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Megvacsoráztunk, aztán Corie közölte, hogy nálunk szeretne aludni. Ez nem volt ritka eset, szinte minden héten van pár alkalom, amikor vagy ő alszik itt, vagy én alszok náluk. Annyira szerettem ezeket a közös estéket, nagyon jókat beszélgettünk, nevettünk régen is, és most is. Soha nem mondanék le róla, ez már az életemhez tartozik… az életünkhöz tartozik.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Lassan, csigatempóban másztunk fel a lépcsőn, hogy aztán a szobámban uralkodó kupival kelljen farkasszemet néznünk. Egymásra sandítva már tudtuk, hogy itt bizony most nem fogunk rendet rakni. Így, kerülgetve a kisebb-nagyobb akadályokat jutottunk el az ágyamig, ahol nagy lendületet véve ugrottunk fel a strapabíró berendezésre. Nem is hinné el az ember első hallásra, hogy mennyi mindent kibírt már az ágyam. Amióta az eszemet tudom megvan, és kíméletességről szó sincs, ugyanis kedvelt helyünk volt mindig a legkülönbözőbb vandál játékokhoz. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Elnyúltunk mindketten, és csak bambultuk a plafont szótlanul. Corie szuszogását hallgatva totál megnyugodtam, és nem is éreztem szükségét, hogy megszólaljak. Megtette helyettem…<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Jay – kezdte. – Mondd csak, te gondolkoztál már azon, hogy mit kezdj az életeddel?<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Meglepett a kérdés, nagyon is. Mindenre számítottam csak erre nem, és hirtelen válaszolni se tudtam.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Baby, ébren vagy? – Bökött oldalba egy kicsit.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Igen, persze – suttogtam. – Miért kérded?<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Miért nem válaszolsz? – kötekedett. – Amúgy meg, csak érdekel.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Hát, komolyabban még nem foglalkoztam vele, majd jön valami. De megnyugodhatsz, te leszel az első, aki megtudja, ha készülök valamire, mert kell a véleményed – mosolyogtam.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Baby, azt el is várom, mivel én is így vagyok ezzel – vigyorgott vissza rám, majd elnyomott egy ásítást.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Corie, ha már itt tartunk, akkor ne legyünk szörfoktatók? Mindig nagy álmom volt, hogy cápáktól hemzsegő vízben cirkáljak egy deszkán – tettem fel a kérdést komolyan, aztán hatalmas röhögésben törtem ki, és ezzel nem voltam egyedül.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Hát, te nagyon dilinyós vagy. – Jött a cseppet sem meglepő megállapítás, amikor végre szóhoz tudott jutni a mellettem fetrengő, leginkább most egy eszelősre hasonlító lány. – Akkor miért nem leszünk már cápaidomárok? Ha már cápa… Annyira el tudom képzelni, ahogy állsz a hátán, és egy kantárt szorítva lovagolod meg, miközben integetsz a bámészkodók felé – tört rá ismét a röhögőgörcs. – Mr. Jackson Cápaidomár Rathbone. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Persze, én is így gondoltam. És képzeld, téged ér az a megtiszteltetés, hogy Mutyu – mert ez lesz a neve – top secret dolgait intézheted. Mit szólsz? – Itt már nem bírtam, belőlem is megint nagyon kitört a nevetés.<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Az remek lesz, Jay, csak győzzük kivárni. – Törölgette a sok nevetés után könnyes szemeit. – Bár, én valami kevésbé extrém munkával szeretnék foglalkozni. Van ennél biztonságosabb javaslatod?<o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"> </span></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><br />
</b></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b>Corinne szemszöge:</b><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Azt hittem, hogy megfulladok a nevetéstől, amely hullámokban tört rám Jay mondatai hallatán. Nem tetszett, hogy megint megpróbálja elviccelni a helyzetet, amikor én komoly dolgokról szeretnék vele beszélni. Hiába, Jay nem változik. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Baby – fordultam felé már rendezett arcvonásokkal, s jóval nyugodtabb lelkiállapotban. – Komolyan kérdeztem, szeretném, ha komolyan is válaszolnál. Mi lesz veled, velünk? <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Nem tudom, Corie... – felelte halkan, már nem nevetett, minden vidámság eltűnt a hangjából. – Komolyan nem tudom... <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Figyelj – kezdtem bele, és feltámaszkodtam a könyökömre, hogy a szemibe nézhessek. Tudtam, hogy mire vágyott. Tudtam, hogy az élete volt a színjátszás. Csak azért nem jártunk egy suliba, mert én ki nem állhattam ezt a szakmát. Emiatt régen sokat veszekedtünk, de ő mindig bólogatni kezdett, ezzel jelezve, hogy felejtsük el a témát, nem ér annyit, hogy összekapjunk. De most jött el talán annak az ideje, hogy belássam, nem mehet így tovább. Miattam adta fel az álmait, ezt nem kérhetem tőle! – Tudom, hogy ez így nem jó neked... <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Te meg miről beszélsz? – tromfolt le, amikor még bele sem kezdtem a mondandómba. – Nem tudom, hogy mit akarsz ebből kihozni... <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Azt, Jay, hogy ne áltassuk magunkat tovább... Most már mindennek a félelmetes jövőről kellene szólnia... De mi ehelyett mit csinálunk? Csak szórakozunk, és nem törődünk semmivel sem... <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Corie... – hangjából könnyen le lehetett szűrni, hogy megijesztették a szavaim. – Ne mondd ezt... <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Mit, Jay? Mit ne mondjak? Te is tudod, hogy ennek egyszer véget kell vetnünk! <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Tessék? – Kissé felemelte a hangját, és hitetlenkedve nézett rám. – Corie, ezt tényleg te mondod? Eddig sosem voltál ilyen! Most miért? <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Egyszerűen csak rájöttem, hogy... Rengeteg dologról lemondtál miattam, és én ezt nem akarom. Nekem az a legfontosabb, hogy te boldog legyél... Jay, Baby, éld az álmaidat! <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Hát... te nem vagy normális, már ne is haragudj. Miért vagy annyira biztos abban, hogy én nem élem az álmaimat? Hm, miért? Azt sem értem, hogy miről kellett lemondanom miattad... Hiszen, pont te vagy az az ember az életemben, aki miatt semmiről sem kell lemondanom. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Csak egyvalamiről... Valami olyasmiről, ami tudom, hogy nagyon sokat jelent neked... Jay, te színész akarsz lenni, és miattam nem vagy az! Tudod, milyen borzalmas érzés ezzel a tudattal élni? – Nem tudom, hogy mi ütött belém, csak ömlöttek belőlem a szavak, és szerencsétlen Jayre zúdítottam mindent. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Tényleg vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor csak úgy elgyengül... Minden ok nélkül. Hát ez is egy ilyen volt... Semmi okom sem lett volna arra, hogy ezt mondjam neki, ám én mégis megtettem. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Önző vagyok, nagyon önző. Nem törődtem azzal, hogy megbánthatom, pusztán az volt a lényeg, hogy kiadjam magamból. Nem akartam bántani, mégis megtettem... Nem akartam! <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Corie, figyelsz rám? – kérdezte immár sokkal kedvesebben. Közelebb csusszant hozzám, majd szorosan magához ölelt. – Hm, te kis buta? Még a feltételezés is rossz, hogy ezt gondolod! <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- De Jay... – hadakoztam volna, ha nem pisszeg le. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Ne most... Pihenned kellene, nem gondolod? Szerintem a kis délutáni kergetőzésünk eléggé lefárasztott... – Hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Még mit nem! – morogtam vissza. Halványlila gőzöm nem volt arról, hogy Baby mivel érte el azt nálam, hogy ne érezzem magamat annyira rosszul, de egyben ténylegesen biztos voltam: sikerült neki. Most is.</span></span></div></span></b></span><br />
<div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-55311516627104659372010-10-02T02:44:00.001-07:002011-03-10T02:36:57.032-08:00Barátságszilánkok - 6. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Hatodik fejezet – Csupa sár<o:p></o:p></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Corie szemszöge:</b> <o:p></o:p></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Alig bírtuk babyvel hazacipelni a sok súlyos szatyrot, útközben egy csomó minden ki is hullott belőle. Ilyenkor, persze, mindig nevetésben törtünk ki mind a ketten, aminek a következménye megint csak az lett, hogy néhány dolog a földre hullt. Hiába, ilyen volt a mi formánk! </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jaj, Jay! – mondtam néhány perc után, amikor végre sikerült megszólalnom. A nevetés hullámai még mindig rám törtek, de ura voltam a helyzetnek. Azt hiszem. – Ne legyél már ennyire szerencsétlen, állandóan elejtesz valamit, ezzel pedig engem is nevetésre késztetsz! </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Tessék? – kérdezett vissza elkerekedett szemekkel. – Még hogy én ejtek el mindent? Nem is tudom, hogy ki ejtette el előbb a citromos mosogatószert... – Próbálta magát keménynek mutatni, de én átláttam az állarcán. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Az is csak a te hibád volt! – ripakodtam rá, miközben ismét kirobbant belőlem a nevetés. – De ez nem ér, mindig ezt csinálod, és én pedig miattad nem tudok rendesen haladni! Nem igaz, milyen vagy! </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hát, persze... – morogta tettettet komolysággal. – Mindig, mindenért én vagyok a hibás, ugye, Corinne? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Úgy bizony! – vágtam rá gondolkodás nélkül, amire elfojtotta a mosolyát. – Ki más? Na jó... most komolyan, inkább siessünk haza, mert így tényleg egy örökkévalóságig fog tartani. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szerintem – kezdte elgondolkozva. – Megint el kellett volna lopnunk a bevásárlócskit. Akkor sokkal könnyebb dolgunk lett volna... </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ó, igen, igazad van – bólogattam lelkesen. – És akkor tudtál volna tolni megint, hogy én felállok az elejére! Az akkora buli! De tudod... Már kettő van a garázsban, lehet, hogy nem lenne tanácsos még többet elkötni... – húztam el a számat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ja, ja! És kettő van nálunk is! – értett velem egyet. – Akkor legközelebb majd azokat is magunkkal visszük, és jogosan mondhatjuk, hogy a miénk! </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Na, ez egy jó ötlet! Legközelebb ezt fogjuk csinálni... Ha valaki pedig kiszúrja... Futunk! – kuncogtunk ismét. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Néhány perc múlva már haza is értünk, és lepakoltuk a sok-sok cuccot, amelyek idáig a kezünkben foglaltak helyet. Kivettem a hűtőből két ásványvizet, majd az egyiket babynek dobtam, amikor megcsörrent a zsebében a telefonja. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Alig beszélt néhány másodpercig, de én könnyen megértettem, hogy valami olyasmit mondtak neki, aminek ő nem igazán örül. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Na, mi történt? – kérdeztem elkínzott arcát látva. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Anya volt, hogy vágjam le a füvet... – húzta el a száját. – És hogy locsoljam meg a virágait, mert hétvégén nem lesz itthon. Szuper! Csak azt nem értem, miért mindig rám bízza az ilyeneket... </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Azért, Drágám, mert tudod, hogy anyud szerint Kelly nem megbízható ezen a téren, és azért, mert hiába kapná ő ezt a feladatot, úgyis megzsarolna téged valamivel, és neked kellene megcsinálnod. Ezt anyukád nagyon jól tudja, hidd el nekem. Így legalább megspórol neked néhány percnyi felesleges idegeskedést és vitát a nővéreddel. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem igaz, Corie, hogy neked mindig igazad van! De amúgy, én is pont erre gondoltam. Na jó... Akkor most elhúzok, de később még találkozunk! – búcsúzott, majd lepacsizott velem, és már kint is volt az ajtón. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ördögi terv fogalmazódott meg bennem, miközben az emeletre sétáltam. A szekrényemhez léptem, és kivettem belőle a fürdőruhámat, majd a fürdőbe siettem, és felvettem. Felkaptam a napszemüvegemet, és egy törölközőt is kifelé jövet, majd kimentem a hátsókertbe, mégpedig azzal a céllal, hogy napozzak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nagyon élveztem az egész helyzetet, a lelki szemeimmel már láttam magam előtt, amint baby kiakad, amiért őt stírölöm munka közben, és a legfőbb ok, hogy én pihenek, amíg ő dolgozik. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Jay szemszöge:</b></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kicipeltem az udvarra a fűnyírót, ami mellesleg nem volt mai darab, sőt, ősrégi volt. Csak én tudtam vele rendesen bánni, meg apu. De amikor rájött, hogy az ő kicsi fia is ért hozzá, akkor engem ért az a megtiszteltetés, hogy foglalkozhattam a működtetésével. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kiérve láttam, hogy Corie fürdőruhában sütteti a hasát egy törölközőn lustálkodva. Hát mit ne mondjak… kicsit bosszantott, hogy pont most itt a szemem előtt akar pihenni, amikor én a fűnyíróval hadakozom, és izzadok, mint a ló. Kissé összeszűkült szemekkel méregettem, amihez társult még egy idióta grimasz is. Egyrészt elkapott valami furcsa érzés. Nem sűrűn látom ennyire nőiesnek… úgy értem, ez a fürdőruha meg minden... Mindig elcsodálkozok, hogy mennyire természetesen szép lány. Na de most ebből elég, mert másrészt provokált a jelenléte. Előtte álltam, egyik kezem a masinára téve, a másik kezem mellettem ökölbe szorítva volt, és továbbra is grimaszoltam, ahogy bírta az arcom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szevasz, baby! – köszönt, és lassan a könyökére támaszkodott. – Talán nem jó a gép?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hm…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hm? – értetlenkedett, és levette a napszemüvegét. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Igen. Mondd csak, ezt komolyan gondoltad, hogy itt napozol, miközben én a füvet nyírom?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Talán zavar?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hát kicsit bosszant, jól gondolod. – Azzal bekapcsoltam a fűnyírót, és mindkét kezemmel megragadtam. – Jó barnulást! – kiáltottam még a nagy zajban, aztán lassan odébb araszoltam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Csak nézett utánam értetlenül, ami kissé jogos, de na! Duzzogva tologattam a gépet, ami eszméletlen lármát csapott, és egyre csak az járt a fejemben, hogy a férfi cseppet sincs jobb helyzetben, mint a nő. Most ez egy remek példa… tanúsíthatom, mint szenvedő alany.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hihetetlen volt így melózva a hőség. Csorgott rólam a víz, és a pólóm már mindenhol rám tapadt. Levenni nem akartam, valami oknál fogva úgy gondoltam, hogy rajtam kell maradjon. Hálásan gondoltam a következő feladatomra, ami a virágok meglocsolása volt, mivel akkor kicsit lehűthetem magam. És ekkor ugrott be a nagy ötlet! Tudom, hogy fogok elégtételt venni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az arcomra kiült egy ravasz mosoly, és biztos voltam a tervem sikerességében. Leállítottam a fűnyírót, és nagyot sóhajtva toltam vissza a helyére. Corie előtt elhaladva úgy éreztem, mintha egy film lassított felvétele menne, amikor a hős a végső csapásra készülődik.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A kerti csaphoz sétáltam, amire már előre rá volt erősítve a slag. Megengedtem a vizet, és elkezdtem locsolni a virágágyásokat. Eleinte úgy tettem, mint aki békésen, egy szó nélkül csinálja a feladatát, de lopva Corie felé pillantgattam. Direkt azt a részt hagytam utoljára, ami a legközelebb volt hozzá, és egy hirtelen mozdulattal telibe fröcsköltem. Nagyokat kurjongatva menekültem előle, mert a nagy meglepetéstől egyből felugrott, és néhány döbbent másodperc után gyilkos tekintettel felfegyverkezve szemelt ki engem, mint levadászandó célpontot. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Baby! – üvöltött. – Ezt most nem úszod meg szárazon, és ezt most a szó szoros értelmében, hallod!?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Persze, hercegnőm, persze. – Ugrottam át egy vakondtúrást a kerítés mellett. – Csak tudod, már nem bírtam visszafogni magam. Annyira száraz voltál, hogy gondoltam tapasztald meg mennyire jó az, ha folyik rólad a víz.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nagyon vicces vagy. – Állt meg hirtelen, majd a ház felé sietett, és eltűnt az ajtó mögött.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ennyire megsértődött, vagy csak feladta? Az nem lehet! Corie soha nem futamodott meg előlem. Elkerekedett szemmel néztem utána, és vártam mikor bukkan fel, de csak nem jött, szóval hátat fordítottam, és a csaphoz mentem, majd elzártam azt. Akkor éreztem, hogy áll mögöttem valaki… Corie. Mielőtt megfordulhattam volna, már kaptam a nyakamba egy adag hidegvizet, és utána az arcomba is. Hát megkereste a kis ravasz a régi vízipisztolyokat! Csukott szemmel tűrtem, hogy abbahagyja, aztán megtöröltem az arcomat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ha harc, hát legyen harc, baby.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ezt vegyem kihívásnak? – vigyorogtam, mire csak idedobta nekem az én pisztolyomat, ami teli volt vízzel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mindketten elmosolyodtunk, és lassan elhátráltunk a másiktól, miközben tízig számoltunk. Aztán, mint az őrültek elkezdtünk rohangászni, és lövöldöztük egymást. Estünk-keltünk, már mindketten tiszta maszatok voltunk. De csak szaladgáltunk tovább... Pont, mint kiskorunkban. Nagyon jó érzés volt újra kicsit gyereknek érezni magam, és tudtam, hogy ezzel ő is így volt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az első tár kiürülése után, még egyszer újratöltöttük, majd mikor az is kifogyott, kimerülve huppantunk le a földre, és nevettünk, hogy már alig bírtuk szusszal. Feltápászkodva a földről, egymást támogatva léptünk be a házba, ahol régóta először ez fogadott minket: </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ejnye gyerekek! Hát mindenetek csupa sár!</div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-76884018233250161382010-09-19T11:38:00.000-07:002011-03-10T02:36:25.085-08:00Barátságszilánkok - 5. fejezet<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"></span></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">5. fejezet - Egy "kedves" ismerős<o:p></o:p></span></b></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><b>Jay szemszöge:</b><o:p></o:p></span></b></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ott álltam… a próbafülkében… egyedül! Halálosan féltem, nincs értelme letagadnom. Azért egy ilyen szörnyű női felsőben feszíteni nem volt kellemes élmény, főleg úgy, hogy tudtam itt még nincs vége. Ismerem Corie-t, tuti biztos, hogy még kitalál valami borzalmas dolgot, amit előszeretettel fog parancsba adni. Az egész „öltöztessük totál idiótának a barátunkat” ötlet még dokumentálva is van, és jó pár fénykép készült rólam, szóval kicsit sem vagyok nyugodt. Most elég sokáig ezzel fog zsarolni, már látom előre. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jay – hallottam Corie hangját, és őszintén szólva ez a sunyi hangnem még jobban arra adott okot, hogy rettegjek. – Nézd mit találtam neked. – Húzta el a függönyt.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A kezében egy jóval nagyobb méretű magas sarkút tartott, mint amekkora kellett volna. Leesett az állam, és szabályosan elkezdtem izzadni. Ha most ezt rám fogja erőszakolni, akkor később nagyon megbánja.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ugye ezt most magadnak hoztad? – érdeklődtem, pedig tudtam az igazságot.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Dehogy, baby! Neked. Tudod, hogy én soha az életben fel nem húznék egy ilyen borzalmat a lábamra. – Lóbálta meg a szemem előtt a kis lábbelit, ami hamarosan rám fog kerülni.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem lett volna értelme ellenkeznem, tudtam, hogy ha nem szólok semmit, akkor annál hamarabb túl leszek a dolgon. Így hát lemondó sóhajjal elvettem tőle a magas sarkút, és egyetlen mozdulattal behúztam magam mögött a függönyt, ami majdnem le is szakadt a nagy lendülettől.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Baby, kész vagy már? Nem igaz, hogy ennyit kell vele bíbelődni. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Háát… tudod Corie, ez nem hiszem, hogy jó ötlet volt. – Bámultam a majd lepattanó kis „csodára” a lábamon.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ugyan, miért nem? – kérdezte, miközben minden figyelmeztetés nélkül belépett a próbafülkébe. – Jay… - kezdte, de egyből meg is akadt, és hangos nevetésben tört ki. – Ez igazán gyönyörű. – Mutatott továbbra is viháncolva az öltözetemre.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Most nagyon örülsz, mi? – érdeklődtem. – Már csak azt áruld el nekem, te divatdiktátorok gyöngye, hogy mivel fogod leoperálni ezt a lábaimról?<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Corie nem szólt egy szót sem, csak végrehajtotta azt az egyszerű műveletet, amit kicsatolásnak nevezünk. Erre már én sem bírtam megállni, és kitört belőlem a röhögés. Percekig nem bírtuk abbahagyni, és zengett tőlünk a részleg, de nem érdekelt, inkább a könnyeimmel voltam elfoglalva, amik a nagy nevetésben kicsordultak.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ezt még sokáig fogom emlegetni, ugye tudod? – kérdezte Corinne pár perccel később, amikor már a háztartási élelmiszereknél voltunk.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen – adtam meg a rövid és pontos választ, miközben leemeltem a polcról egy csomag tésztát, és a kosárba dobtam. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ilyet nem is kell vásárolnunk – nézett rám furcsa szemekkel.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De igen, nézd csak meg, ott van a lista alján, látod? <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ja igen. Te mindig is jobban értettél ehhez, mint én – mosolyodott el.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azért hívtál mindig el. – Vettem el tőle a cetlit, és vigyorogtam, mint egy bolond.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Már majdnem tele volt a kosarunk, de Corie nem nyafogott, hogy nem bírja el, pedig szívesen vittem volna, csak nem engedte. Nők… <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Vettünk mindent a tejtől a zsebkendőig, de egy valamit sehol sem találtunk. Nem kérdeztünk meg senkit, hogy merre keressük, mivel ez egy aranyszabály volt. Ha kell valami, keresd meg. Úgyhogy a müzlit kutattuk. Kellett egy kis ráadás mindkettőnknek, és ez volt a jutalmunk. Már kiskorunk óta mindig ezzel ajándékoztuk meg magunkat egy-egy sikeres vásárlás után. Bár most, mivel elég sok ideje nem tettük be a lábunk a boltba, így furcsa volt, hogy átrendezték, de végül megtaláltuk. Viszont rajtunk kívül volt még valaki…<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><b>Corie szemszöge:</b><o:p></o:p></span></b></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Figyelj, baby, valamit elfelejtettem, ami anyának feltétlenül kell! Egy pillanat, és jövök! – mondtam felé fordulva, amikor meredten bámult egy pontot. Baby mindig is ilyen volt, ha kiszúrt valamit, akkor azt órákig képes lett volna bűvölni. Sietve indultam vissza anyának citromos mosogatószerért, neki az volt a kedvence. Lekaptam egyet a polcról, majd indultam vissza. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Körülbelül egy méter választott el babytől, a különbség csak az volt, hogy ő a másik sorban állt. És ha jól hallottam, valakivel beszélgetett. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ő is itt van? – kérdezte az ismeretlen. – Ja, hát persze! Biztosan itt van, ha te is! Egymás nélkül nem igazán tesztek egy lépést sem… Meglepve látom, hogy ez még mindig így van! – Időközben sikerült rájönnöm, ki lehet Jay társasága. Brandon volt, a volt pasim. Utólag visszagondolva nem is értem, hogyan voltam képes járni vele. Egy kretén volt. És nem mellesleg gyűlölték egymást babyvel. Jay azért őt, mert szemét volt velem, Brandon meg féltékeny volt babyre. Azt mondta, sokkal több időt töltök babyvel, mint vele. Igaza volt. Továbbá azt is ellenezte, hogy átjárjunk egymáshoz, vagy együtt aludjunk. Brandon egy kretén volt.<o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Jobbnak láttam, ha sietek vissza, mielőtt azok még egymásnak rontanak. Szinte egyszerre néztek felém, amint kiléptem a másik sorból. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Helló! – köszöntöttem közömbösen, majd a kosárba dobtam a flakont. – Mi járatban? <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én csak éppen vásárolgattam, amikor meghallottam a nevetésetek. Még mindig nem változtatok semmit sem… Ha együtt vagytok, nincs megállás igaz? – kérdezte gúnyosan, félig felvont szemöldökkel. Baby keze után kaptam, majd erősen megszorítottam, hogy ne tegyen semmit sem. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Brandon, mit akarsz? Ha azért jöttél, hogy ezt elmond, mehetsz is. Mint látod, tökéletesen megvagyunk nélküled is. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Pontosan! – helyeselt negédesen mosolyogva Jay. – Régen sem tartottunk igényt a társaságodra, és ez most sem változott! Na szevasz! – mondta továbbra is csöpögősen, majd lépett egyet előre, de Brandon megállította. Ajaj, mi készül itt! Gyorsan tennem kéne valamit. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na, mi történt? – folytatta baby, mielőtt közbe tudtam volna lépni. – Még most is fáj igaz, hogy sosem voltál elég jó? Hát, öcsém, erről nem én tehetek. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Úgy látom, hogy nagyon biztos vagy magadban – szűrte a szavakat keményen Brandon. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem vagyok az. Csak ismerem, és tudom, hogy mi a jó neki, veled ellentétben. Próbálkoztál, nem? Nem sikerült. De elárulom, úgy nem is tudsz megtartani senkit sem, nemhogy Őt, ha eltiltod attól, akit szeret! – Tudom, mire gondolt baby. Brad megpróbálkozott azzal, hogy eltilt minket egymástól. Azt hitte, ezzel a módszerrel eléri, hogy csak az övé legyek. Nem sikerült neki, én pedig babyt választottam. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na, jól van srácok! – szóltam közbe. – Ebből elég legyen. Régen sem bírtam, ha miattam csináljátok ezt, de most egyenesen rosszul vagyok tőle! Baby, mehetünk? – ránéztem, ő pedig még mindig mereven bámulta Brandont. Majd az ajkait cinkos mosolyra húzta. <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Persze, hogy mehetünk! Na cső, tesó! <o:p></o:p></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nevetnem kellett. Baby néha tudott olyanokat mondani, ráadásul pont a legjobb helyzetekben állt elő velük. Imádtam a humorát, és őt magát is.</span></span></span></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-66709890379764131702010-07-31T09:59:00.001-07:002011-03-10T02:35:46.574-08:00Barátságszilánkok - 4. fejezet<div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>4. fejezet – Micsoda csaj ez a srác </b><o:p></o:p></b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
</b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Jay szemszöge:</b><o:p></o:p></b></div></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Corie csak állt, és bámult rám némán. Nem értem, hogy miért nem tudott kinyögni egy szót sem, hiszem tudta, hogy nem szeretem magam hallgatni így. Ráadásul nem emlékszem, hogy ezt én vettem volna fel, és adtam oda neki. Bármikor szívesen játszottam, ha megkért rá, de ez most kicsit meglepett, és őszintén szólva bántott, hogy én nem tudtam róla.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Kitől kaptad? – kérdeztem, de még mindig csak tátogni tudott. Nem sűrűn lát kiborulva, ez meg is mutatkozik. – Csaknem a nővéreim másik titkos ajándéka? - Erre is csak bólogatni tudott, és látszott rajta, hogy nem ilyen reakcióra volt felkészülve tőlem. </div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Elsétáltam a kanapéhoz, leültem, és magamban elszámoltam lassan tízig. Azt hittem használni fog, és lenyugszom, de nem. Kellyéknek volt már pár sunyi húzásuk, de ez mindenen túltett. Szerettem őket, és ők is engem, ezért nem értem miért nem kérdeztek meg. Meggondolatlan dolog ilyet csinálni, főleg ha ez nagyon személyes teret érint. Dühös voltam, és szerintem kiült az arcomra, mit érzek.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Jay, én… - kezdte volna, de nem vártam még mit mondd. Inkább felpattantam, és futásnak iramodtam. </div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">A hátam mögött hangosan vágódott be az ajtó, és a kaput vadállat módjára löktem ki. Hirtelen nem is tudtam hová rohanok, csak vitt a lábam előre. A feszültség így legalább kijött, hogy szaladtam, bár nem tartott sokáig, mivel észre sem vettem, és a házunkban találtam magam. Anya meglepődve nézett rám, nem értette, miért vagyok zaklatott, miért jöttem haza, mikor csak épp hogy elmentem itthonról, és hogy miért nem szólok egy szót sem. Már nyitotta volna a száját, de megelőztem, és előle is elmenekültem. Nem akartam hallani senkit, már csak egy valaki volt, aki segíthetett rajtam…</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Anabell – suttogtam, miközben a szobámba érve az ágyra ültem, és kezembe fogtam a gitárom.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Sokáig csak néztem, hogy milyen szép. Gyakran csinálom ezt, és mindig megnyugtat, hogyha látom mennyire mázlista vagyok, hogy az én kezeim között van. Aztán a kezem magától kezdett el pengetni, és egy ismerős dalt játszani. Ez Corinne száma volt, a kedvence. Nem értettem miért erre állt be a kezem, és hogy miért pont ezt játszom, ha egyszer emiatt lettem dühös. Csak jött a dallam, betöltötte a szobám csendjét, és éreztem, hogy lassan kienged a gőz. Szöveg is volt, de valahogy beszélni képtelen lettem volna. Most csak Anabell szólhat, csak az ő hangját szeretném hallani.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Körülbelül húsz perc múlva kopogtattak az ajtón. Tudtam ki az, hiszen elég sokszor jár itt nálam, és már megszoktam a kopogását.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Nem akarom, hogy be gyere! – kiáltottam.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Újra kopogtattak.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Kelly, menj innen, kérlek, most hagyj egyedül.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Öcsi, ha nem engedsz be, kénytelen leszek bemászni az ablakodon! – harsogta a nővérem. – Muszáj beszélnem veled, szóval megtennéd, hogy leteszed Anabellt, és kinyitod nekem az ajtót?</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Nem volt más választásom, tudtam, hogy komolyan gondolja az ablakon bemászást, ezért kelletlenül felálltam, és ajtót nyitottam neki, de közben a gitáromról le nem vettem a kezem.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Köszönöm Mr. Rathbone, hogy beinvitál a rezidenciájába. – Lépett beljebb.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Tudod, hogy mérges vagyok rád, igaz? – tudakoltam a nyilvánvalót, és löktem meg a hátam mögött az ajtót, mire az halkan becsukódott.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Igen, de hidd el öcsi, hogy eszem ágában sem volt ezt csinálni. Sosem gondoltam volna, hogy megbánt téged – magyarázkodott. – Csak ezt szeretném, hogy tudd, én nem direkt arra játszottam, hogy felhergeld magad, és szerintem jó lenne, ha nem Corie-n töltenéd ki a haragodat, szegényt nagyon megijesztetted, amikor elrohantál.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Azért jó lett volna, ha megkérdezel</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Igen, tudom. – Hajtotta le a fejét. – Hibás vagyok, épp ezért ne Corie legyen, aki bűntudatot érez. Menj és beszélj vele. – Hatásszünet. – A kedvemért.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Egy szó nélkül otthagytam a szobámban, és indultam vissza Corinnékhoz, de a lépcső alján megálltam, mert ő már az ajtóban várt.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Corinne szemszöge:</b></b></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Csak elképedve bámultam az ajtóban toporgó babyt, aki bűnbánó pillantásokat küldött felém. Bűntudatom volt, nem szerettem volna, ha miattam érzi rosszul magát, vagy miattam lesz dühös Kellyre, mikor ő csak örömet akart szerezni nekem, amit azzal a lemezzel maximálisan meg is tett. Tudták, hogy melyik az én számom, hogy melyiket szeretem a legjobban, és azt vették fel. Na, meg persze sok másikat is, de nekem az számított legjobban.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Corie, én csak… - kezdett magyarázkodásba, én pedig kiléptem az ajtón, majd a kapun is, míg ő szorosan a nyomomban volt. – Most meg hová mész? – Állított meg, és fordított maga felé. </div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- El! – vágtam rá gondolkodás nélkül. Köztünk mindig az volt ilyenkor a rutin, hogy ő magyarázkodik, én pedig megsértődőm, és várom, hogy kiengeszteljen. Egyszerűen imádtam, ha a kedvemben jár, főleg olyankor, ha valamit jóvá szeretne tenni. Ez volt a mi kis játékaink egyike. – Boltba – sóhajtottam végül. </div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Mi? Minek? Én meg már teljesen azt hittem, hogy előlem menekülsz el! – fújta ki az eddig bent tartott levegőt, majd a szívéhez emelte a kezét, ezzel jelezve, hogy mennyire megkönnyebbült. </div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Azért, mert anya elküldött. Hidd el, nem önszántamból indultam el! – mosolyodtam el végül, amint baby arckifejezését kezdtem tanulmányozni. </div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">- Elkísérhetlek? – kérdezte félénken. – Tudod, éppen nincsen semmi dolgom… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ezer szerencséd van, Jackson, hogy eljössz velem, különben kaptál volna! – fenyegettem meg játékosan, majd elindultunk a bolt felé. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Éppen fel-alá járkáltam teljesen céltalanul, és valami apróságot kerestem anyának, egy újabb dolgot a végtelenül hosszú bevásárló listából… Amikor megpillantottam egy fehér, fidres-fodros, strasszos, köves, buggyos felsőt. Csak álltam ott ledermedve, és bámultam, próbáltam kitalálni, hogy egy ruha hogyan lehet ennyire ronda. Aztán ördögi terv fogalmazódott meg bennem, amit az arcomon egyre szélesebben elterülő mosolyom jelzett. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Baby! – kiáltottam, majd körbenéztem, és néhány perc múlva Jay tűnt fel mellettem. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hmm? – kérdezte felém fordulva. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Szerinted milyen? – böktem fejemmel a „fehér csoda” felé. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Micsoda? – kérdezett vissza hitetlenkedve. – Az? – Mutatott a ruhára. – Hát, Corie, hogy meg ne sértselek… A hányinger kerülget tőle! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Az jó! – vágtam rá, majd odaléptem, és levettem a fogasról. – Ugyanis felpróbálod! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hogy mit?! – meresztgette rám a gyönyörű szemeit. – Corie, sok mindenre rátudsz venni, de erre azért nem… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nos, rendben van, Mr. Hiszti! Akkor tudd meg, sosem bocsátom meg neked, hogy csak úgy szó nélkül otthagytál! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ez nem volt szép! – mondta megrovóan, miközben hevesen mutogatott rám. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Senki sem mondta, hogy az lesz! – kuncogtam, majd betoltam egy fülkébe, és kíváncsian, csillogó szemekkel figyeltem, mit művel. – Gyerünk, baby, dobd le a textilt! – visítottam csábos hangon, mire kitört belőle a nevetés. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ha ezt most valaki hallotta… - suttogta, majd levette a pólóját, és fel a másikat. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Uhh… - nyögtem elhalóan, amikor alaposan szemügyrevettem. – Ez… Még a borzalmasnál is borzalmasabb! – Előkaptam a zsebemből a telefonomat, majd kiskutyaszemeket meresztgetve készítettem róla egy-két fényképet, miközben a fel-feltörő nevetésemmel küzdöttem. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Várj! – kiáltottam fel néhány perc után, amikor már le akarta venni magáról. – Ne, még ne vedd le! Eszembe jutott valami! – kuncogtam sötéten, majd kiléptem a fülkéből, és magára hagytam. De csak egy kicsit. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Corie! – hallottam kétségbeesett kiáltását. – Hova mész?</div></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-57854615599114649752010-07-16T13:14:00.001-07:002011-03-10T02:33:52.255-08:00Barátságszilánkok - 3. fejezet<div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>3. fejezet – Dream, dream, dream… </b><o:p></o:p></b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Jay szemszöge:</b><o:p></o:p></b></div></div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Corie nagyon fáradt volt, és meg kell hogy mondjam, én sem voltam nagyon energikus pillanatomban. Egészen addig, amíg fel nem vonszolt a szobájába, mert ott egyből hiperaktív lettem. Eszembe jutott mennyi időt töltöttem itt, hány éjszakát randalíroztunk át, és ez feltöltött.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Hé, figyelj csak, mit szólnál, ha alvás helyett csinálnánk valami csíntalanságot? – kérdeztem komisz mosollyal.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Te most tényleg még őrültködni akarsz? – Mutatott rám, miközben nagyra nyitotta a szemeit.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Tudom, hogy fáradt vagy, de…</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- És most épp ezért fogok két percen belül elaludni – vágott a szavamba.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Nagyon makacs volt, de úgy döntöttem, hogy nem adom fel. Ezért bevetettem a védtelen kiskutyanézést, mire akármennyire is próbálta visszatartani a röhögést, nem sikerült neki, aminek az lett az eredménye, hogy fetrengett az ágyon kínjában.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">- Jay, ne, kérlek – nyöszörögte. – Baby, ezt még egyszer ne csináld! – Már szabályosan folytak a könnyei a röhögéstől.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Ennyire vicces lett volna? – érdeklődtem. Nem igazán esett le, hogy valaha is így reagált volna erre a nézésre.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Erre választ persze nem kaptam, csak további hangos kurjongatást. De nem is baj, mert legalább most felráztam egy kicsit. Azt hittem, hogy felráztam…</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Baby, aludjunk jó? Már komolyan, mindjárt szétesek. – Dobta oda nekem az egyik párnát, ami a kedvencem volt. Garfield volt rajta, mindenféle pozícióban. Régen mindig azt játszottuk, hogy ki tud többet utánozni.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Hm, pedig most úgy… - kezdtem volna, de megint közbeszólt.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Nem vagyunk már tíz évesek te nagy mamlasz! Fekszik, alszik!</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- De tudod, hogy nem bírok elaludni, ha dumálhatnékom van – erősködtem.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Jó éjt, baby! – Azzal lekapcsolta a villanyt, és a feje búbjáig betakarózott.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Átsétáltam az ágy másik oldalára, és mivel eltökélt szándékom volt az őrületbe kergetni, ráugrottam a saját térfelemre. Ezt a műveletet egy kis zaj kísérte, és Corie is megemelkedett. Mit megemelkedett? Felrepült. Elégedett mosollyal fogadtam a bosszús morgását, és az újabb fenyegetőzést:</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Baby! Ezt már akkor sem néztem el neked, amikor a nővéreid szörnyjelmezekbe bújtak, és megkergettek az utcán!</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Corie, hat éves voltam. – Gyűrtem a párnát a fejem alá. – Jó, hogy megijedtem.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Ja, és idemenekültél, aztán pedig egész este nyaggattál, hogy a jeti meg fog enni – ásította.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Mindjárt el fog aludni, gyorsan ki kell találnom valamit. De miért most nem jut az eszembe semmi? Gyerünk, Jay, gondolkozz!</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Hé, arra emlékszel, amikor néztük a Rémálom az Elm utcábant? Akkor valahogy úgy emlékszem, hogy te voltál, aki halálosan be volt rezelve – mondtam. Ez most meghozta a hatását. Corie sosem bírta, ha ezt felhoztam.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Napokig nem bírtam tőle normálisan aludni, és te sem könnyítetted meg a dolgomat! – mentegetőzött.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Hehe, volt is egy csíkos pólóm, amit előszeretettem vettem fel, ha hozzátok jöttem – folytattam.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Fejezd be, vagy megint addig foglak ütni a párnámmal, amíg anyu le nem ráncigál rólad. – Könyökölt fel.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
- Hát az is tényleg nagy szám volt! Te kis vandál, akkor tényleg azt hittem, kicsinálsz – nevettem el magam.</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="Nincstrkz" style="text-align: justify;">Nem válaszolt, inkább csak hátat fordított nekem, és próbált aludni. Ez már a végső stádium volt. Nagyon leszívhatta a buli, jobban, mint hittem. De akkor sem hagytam aludni, élveztem, hogy megint nyaggathatom, mint régen.</div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">- Héé, Coriee… Egy-két Jay eszi a zsemlét… - dúdoltam. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">-Baby! Fejezd be! – de ezt már megint viháncolva mondta.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Corie szemszöge: </b><o:p></o:p></b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jay! – szóltam rá most már sokkal erélyesebben. – Most vagy befogod, és akkor aludhatsz itt mellettem, vagy pedig leküldelek a nappaliba, ami szerintem továbbra is háborús övezet, és ne akard, hogy hajnali hatkor arra ébredj, amint anya kávét főz, és porszívózik! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jaj! – sóhajtott fel színpadiasan. – Azt egyszer elég volt átélni… Akkor is éppen ilyen eleven pillanatomban voltam, te pedig kitetted a szűrömet! – mondta megrovóan, amint felelevenítette a régi emléket. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Baby! – nyüszítettem. – Én ehhez már fáradt vagyok! Már nem vagyok olyan hiperaktív, mint régen voltam, amikor ezt eljátszottad! Egy évvel ma is öregebb lettem, és ezt szeretném kipihenni, rendben? </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Rendben! – sóhajtotta végül. – De holnap nem menekülsz előlem! – közelebb csúszott hozzám, majd adott egy puszit a homlokomra. Pont ugyanúgy, ahogyan azt minden alkalommal, amikor itt aludt. – Jó éjt, Corie! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Neked is, baby – suttogtam végül, majd lehunytam a szemeimet, és abban aludtam el, hogy Jay finoman a hátamat simogatja. </div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"></div><br />
<center style="text-align: justify;"><br />
</center><center style="text-align: center;">* * *</center><br />
<div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">- Jó reggelt, nagy lányom! – rontott be anya az ajtón ezzel a mondattal, majd elhallgatott, és folytatta. – Jack, nem is tudtam, hogy itt aludtál! Mondjuk, sosem közöltétek velem! – viháncolt, majd az ablakomhoz sétált, elhúzta a függönyt, így pedig fény árasztotta el a szobát. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Anyaaa! – sipítottam még félálomban. – Mit csinálsz? Hány óra van? </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Most múlt hét! – vágta rá azonnal. – És a nappali romokban, szóval, főzök egy kávét, és már neki is állhatunk! Ti pedig öltözzetek fel, vár a munka! – Kilépett a szobából, majd visszafordult. – Ja, és Jack! Áthívhatnád a nővéreidet, szükségem lenne a segítségükre! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Rebeca… - motyogta Jay – tudod, hogy milyen nyűgösek ilyen korán! És én… Az az igazság, hogy nem szívesen robbantom ki őket az ágyból… - Elakadt, majd anya szúrós pillantásai után sietve hozzátette. – De a jó ügy érdekében mindent, nemde bár? </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Anya mosolyogva hagyott ott minket, mi pedig az ágyon ültünk, és próbáltuk megemészteni a hallottakat. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nagyon korán van még! – sóhajtottam, majd visszadőltem az ágyba. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Egyet kell értenem veled – bólogatott hevesen, majd elővette a telefonját, és néhány perc után beszélni kezdett. – Kelly! Ne vágd le a telefont, most nem szórakozom, mint régen. Riadó van, ami azt jelenti, hogy nektek azonnal ide kell jönnötök. Igen, Rebeca parancsa… Tudod, hogy milyen! Minden évben ez van! Nem, nem Kelly… Nem ússzátok meg ezt is! Helyes! Tíz percetek van! – azzal letette a telefont. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Elég bosszúsnak tűnt – mondtam, majd kimásztam az ágyból, előszedtem magamnak egy kinyúlt pólót, meg egy rövidnadrágot, és a fürdő felé vettem az irányt. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Baby is hazament, hogy összeszedje magát, na meg persze azért is, hogy kiugrassza a nővéreit az ágyból. Miután sikerült kicsit felfrissülnöm, lementem a nappaliba, ahol hatalmas szemét- és ajándékkupac várt rám. Megpillantottam egy aranyszínű csomagolópapírba bújtatott CD-t, amit baby nővéreitől kaptam. Nagy lelkesen mesélték, hogy mi van rajta, így egyre hatalmasodó mosollyal az arcomon haladtam a hifi felé, ahová aztán be is helyeztem a lemezt. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Néhány percig csak álltam, és hallgattam a Baby-Anabelle párost; a dallam tökéletes volt. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hát ez meg?! – baby felháborodott hangja töltötte be a teret, amint felismerte a számára is ismerős akkordokat.</div></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-38304412372603625222010-07-14T12:00:00.001-07:002011-03-10T02:30:34.923-08:00Barátságszilánkok - 2. fejezet<div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>2. fejezet – Táncolj még! </b><o:p></o:p></b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b><br />
</b></b></div><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Jay szemszöge:</b><o:p></o:p></b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Az ajtó ismét becsukódott mögöttünk, és mintha csak két univerzum között ingáztunk volna. Kint csend, béke, minden, ami a nyugalmat képviseli. Idebent pedig zaj, nyüzsgés, kapkodás. Ahogy Corie arcára néztem, láttam, hogy ez neki is feltűnt. Bátorítólag rámosolyogtam, mire sóhajtott egyet, aztán megiramodott vissza, hogy szétcincálják a vendégek. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hát ti hol voltatok? – jött a kérdés Rebecától, Corie anyjától.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hát mi csak… - kezdte volna Corinne, de közbeszóltam.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Elraboltam, és kimentünk egy kicsit levegőzni.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Mindketten rám néztek, és egyik oldalról bosszús pillantást kaptam, a másikról pedig egy megkönnyebbült mosolyt.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jack, ez merész volt, egyszer elnézem, de a mai napon hanyagold a folytatást, kérlek. – Bökött meg a mutatóujjával Rebeca.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Rendben van. – Bólintottam.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Corie közben anyja háta mögé osont, és a válla fölött láttam, ahogy némán ajakival egy köszönömöt formáz.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"></div><br />
<center style="text-align: center;">* * *</center><br />
<div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Épp az egyik fotelben ücsörögtem, mikor azt figyeltem, hogy a nővéreim mit művelnek szegény Corie-val. Bírták egymást, arról szó sincs, de azért néha kiborítóak tudtak lenni, főként így együtt. Most is körbeállták, és három oldalról jött a támadás. Azt nem láttam mit kapott tőlük, de Corie legalább örült neki. A mai napon nem sokszor láttam még így mosolyogni, mint most.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jay, gyere, most add te oda az ajándékot – szóltak a nővéreim.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Már pattantam is fel a fotelből, ám nem vettem észre, hogy Hector – Coriék kutyája, aki mellesleg egy hatalmas németjuhász – épp akkor szaladt át előttem. Ennek az lett az eredménye, hogy megtántorodtam, elbotlottam a szőnyegben, és az asztalon landoltam, leborítva néhány poharat, és még a tortába is belefejeltem. Szörnyen kínos volt, de Corie már jött is, hogy törlessze az előbbit, és segítsen rendbe szedni engem. Bevonszolt a konyhába, és rám parancsolt, hogy törölgessen le a tortamaradványokat a képemről, amíg ő felszalad és hoz nekem egy pólót.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nos, Mr. Ügyetlen Rathbone, minden rendben van? – kérdezte kicsit később, amikor már újra régi fényemben tündököltem.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ha-ha, nagyon vicces. – Ültem fel az asztalra. – Amúgy mit kaptál a nővéreimtől?</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hm, egy Scooby Doos felsőt, és még valamit, de az személyes – nézett rám rafinált mosollyal.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Na, akkor az enyémet vissza is adhatod. – Csaptam össze a tenyerem.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Még mit nem! – tiltakozott. – Azt már sikeresen elcsórtam tőled, ne hidd, hogy visszaszerezheted.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Na szép, most vérig vagyok ám sértve. Nem elég, hogy káoszt rendezek a nappaliban, még a felsőmet sem kapom vissza.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jaj, ne duzzogj, baby – nevetett. – Inkább gyere, és add oda az ajándékod. Kíváncsi vagyok, hogy tőled mit kapok.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Bevonultunk a nappaliba, de mivel rendes emberekkel vagyunk körülvéve, senki nem szólt az előbbi dologért. Felkaptam az asztalról az ajándékot, és már fordultam is Corie felé, hogy odaadjam.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hát íme, boldog születésnapot! – Öleltem át, és nyomtam a kezébe a csomagot, izgatottan várva a reakciót.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Vadul tépte le a papírt, és kíváncsiság tükröződött a szemében. Amikor meglátta, hogy mi van benne tátott szájjal nézett rám.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ez csak nem? – kérdezte.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- De bizony. Még régen rajzoltam neked, de valahogy sosem adtam oda. Hát most megtaláltam, és gondoltam szép ajándék lesz.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Be is van keretezve, Jay, köszönöm. – Ugrott a nyakamba.</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
</b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><b>Corinne szemszöge:</b><o:p></o:p></b></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Csak letaglózva álltam, és bámultam a krix-kraxokat, amelyek két alakot formáltak meg. Alighanem, az Ő és én voltunk. Könnyeimen át néztem rá; az arcát, amint kedves mosolyra húzza ajkait, azokat a gyönyörű zöld szemeket, amelyek engem fürkésztek… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ez… - motyogtam alig érthetően. – Ez gyönyörű! – Az első könnycsepp kicsordult a szememből, majd lassan végigcsorgott az arcomon. Baby kinyújtotta a kezét, és finoman letörölte a könnyet. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ne sírj! – nyugtatott kedvesen. – Még örömkönnyeket sem akarok látni! De ez vagy te… Sosem fogsz változni? </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nem is akarok! – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Ha változnék, akkor te nem így szeretnél engem, ahogy vagyok! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jaj, ilyet még viccből se mondj! – rivallt rám. – Nem akarom ezt hallani… Ez itt a boldogság ideje, szóval… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Annyira nincs kedvem visszamenni! – szakítottam félbe. – Tök jó, meg minden, de én nem ez vagyok… Vagyis, valamilyen helyzetben biztos vagyok benne, hogy baromira élvezném a bulit, de nem most… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hé! – nyúlt az állam alá, és felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. – Hidd el, hogy nekem sincs kedvem hozzá, de anyukád már az előbb is finoman a tudtomra adta, hogy nem szeretné, ha eltűntetnélek innen… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nocsak? – vontam fel az egyik szemöldökömet. – Te már varázslónak is felcsaptál? </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Naná! – harsogta válaszul. – Jackson Rathbone, a varázslóművész! Corie! – Csapott színpadiasan a homlokára. – Te ezt nem is tudtad rólam? Mélységesen megsértesz… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Elnevettem magamat csodás alakítása láttán, majd néhány percnyi hatásszünet után ő is követte a példámat. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Te annyira hülye vagy! – löktem oldalba. – Varázslóművész? Inkább nagy hantaművész! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hát… - somolygott, majd megvonta a vállát. – A kettő igen közel áll egymáshoz! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Kicsim! – hallottam meg anyu hangját, amikor belépett a konyhába. – Már a nappaliban is hallottam, hogy milyen jól mulattok! Csak azért jöttem, hogy szóljak, a vendégeid hiányolnak, kislányom! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Anya… - kezdtem volna egy elnyújtott magyarázkodásba, de Jay megelőzött és közbeszólt. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Igen! – vette elő a megrovó hangját. – Rebecának igaza van! Érted jöttek el, szóval, nem is értem, hogy miért vettél rá, jöjjek be veled ide! – Anyára nézett, úgy folytatta. – Hidd el, én próbáltam neki ellenállni, de valósággal betuszkolt ide, és nem volt választásom. Én mondtam neki, hogy… </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jack! – nevetett fel anya. – Nem kell a színjáték, ismerlek már téged is! Pont olyan van, mint a lányom, csak fiúban… Szóval, nem hiszem, hogy bármire is rá kellett volna venni téged… És most, fiatalok, azonnal indulás kifelé! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Rendben! – vágtuk rá kórusban, majd kisasszéztunk az ajtón. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">A buli most volt a tetőpontján. Nem volt egyetlen szabad percem sem, valaki mindig elkapott, hogy jókívánságokkal, sütikkel, és ajándékokkal halmozzon el. De a java csak most jött… Anya betett egy ezer éves, retrószámokkal teli CD-t a lejátszóba, és nagy erőkkel azt hangoztatta, hogy most jött el annak az ideje, hogy táncolhatnak velem. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">A kezemet az arcomba temettem, és elképedten fordultam Baby felé, akinek a kezében már ott virított a fényképező, és nagy lelkesen mutatta, hogy induljak táncolni. Sőt, még a kezdőlökést is megadta, hiszen jól hátba lökött, én pedig az embertömeg közepén landoltam. </div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"></div><br />
<center style="text-align: justify;"><br />
</center><center style="text-align: center;">* * *</center><br />
<div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Az utolsó ember, aki odajött hozzám, hogy táncolni szeretne, az Baby volt. Hulla fáradtan tántorogtam a nappali közepén, már csak alig volt néhány vendég, a ház pedig romokban hevert. Szerencsére, anya most mellőzte a diszkóslágereket, valami lágy és lassú dallam csendült fel a lejátszóból. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hölgyem – hajolt meg előttem illedelmesen, majd megállt velem szembe, a kezeit óvatosan a derekamra csúsztatta, és így kezdett lassan mozogni a zenére. A fejemet a mellkasának támasztottam, és elvesztem végtelenül édes illatában. Emlékszem, hogy mindig ez nyugtatott meg, ha nagyon zaklatott voltam. Ám most nem a zaklatottság vezérelt, pusztán, hogy közel lehessek hozzá. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Fáradt vagy – suttogta, majd elengedett, és megállított magával szemben. Erőtlenül bólintottam, ő pedig tovább folytatta. – Ez érthető. Levezényeltél egy kitűnő bulit, kedves voltál az emberekkel, táncoltál, és még engem is elviseltél! – nevetett fel halkan. Tiltakozni akartam ellene, de nem volt hozzá elég erőm. – A bulinak vége, és én azt hiszem, távozom is. Majd holnap reggel jövök takarítani, ahogyan Rebecát ismerem, már hatkor csengetni fog nálunk! Szóval, jó éjszakát, és még egyszer, boldog születésnapot! – Nyomott egy puszit a homlokomra, azzal ellépett tőlem. De én nem akartam, hogy menjen, ezért erőtlenül utána szóltam. </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nem alszol ma itt?</div></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-13200115915220222262010-07-12T11:44:00.000-07:002011-03-10T02:27:03.693-08:00Barátságszilánkok - 1. fejezet<div class="MsoNormal"><br />
<div style="text-align: justify;"><b>1. fejezet - Scooby Doo </b></div><div style="text-align: justify;"><b><div style="display: inline !important; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></b></span></div></b></div><div style="text-align: justify;"><b><div style="display: inline !important; text-align: justify;"><b><b><span class="Apple-style-span">Corinne szemszöge:</span></b></b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Kicsim! – kiáltotta ismételten anya a földszintről. – Le tudnál jönni egy kicsit?</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Persze! – ordítottam vissza, majd egy copfba fogtam a hajamat, levettem a kinyúlt, szürke atlétát, ami mellesleg Jayé volt. Rengeteg ruhát behúztam már tőle, és ezeket nem is szándékoztam neki visszaadni. Imádtam a kinyúlt, kifakult hatalmas méretű fiúpólókat, és általában ezeket is viseltem nagy előszeretettel. Felkaptam a fotelból az összegyűlt Red Hot pólómat, majd egy kockás rövidnadrágot is.</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Mi a baj? – kérdeztem felvont szemöldökkel, karba tett kézzel, miközben az ajtónak támaszkodtam.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Arra gondoltam, hogy áthívhatnád Jacksont… Tudod, hogy segítsen nekünk pakolni, meg hogy ne unatkozz, amíg én főzök! – Egy újabb tepsit tett be a sütőbe, amíg a többi – ha jól számolom hat darab – az asztalon várakozott a sorára.</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Rendben, akkor áthívom. De tudhatnád, hogy nem szokásom unatkozni – vontam meg a vállamat, majd a telefonhoz sétáltam, anya pedig felnevetett.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Á, nem hát! Kivéve akkor, ha Jack is itt van! – harsogta, majd ismét a sütik felé fordult.</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Utáltam, amikor anya ezt csinálja. Minden évben eljátssza velem ugyanezt. Botrányos. Összehívja az egész családot, az összes barátomat, sőt, még a fél utcát is, mert a lányának ismét születésnapja van… És akkor? Tortát sem kértem sosem, mégis kaptam.</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Haló? – szólt bele Jay a telefonba.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Szia, baby! - köszöntöttem tréfásan. Sosem hagytam ki az alkalmat, hogy így szólítsam.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- A vesémben éreztem, hogy te vagy az! – nevetett fel.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Aha, jól van. Hűtsd le magad! – ugrattam továbbra is. – Anya megbízásából telefonálok. Az a helyzet, hogy epekedve várja, hogy meglátogass minket!</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Ezt vegyem akkor meghívásnak? Tudod, ahonnan én jövök, ott sokkal illedelmesebbek az emberek!</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Á, értem! – mondtam tetetett ámulattal. – Akkor most átvonszolod magadat, vagy küldjem át anyát, és szembenézel az ő haragjával?</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Rendben, azonnal indulok! Valami kell?</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Gyorsan átfutottam a „Amit-le-kell-nyúlni-tőle” listámat, majd egy pillanatig elméláztam a válasz előtt.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- A sárga Scooby doos felsődet ha megtennéd, hogy magaddal hozod, akkor nagyon hálás lennék érte!</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Az a kedvencem! – nevetett fel. – Mindent megteszel érte, hogy behúzd tőlem, ugye?</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Mindent! – vágtam rá azonnal. – Siess!</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">Lecsaptam a telefont, majd anya felé fordultam és a feltartott hüvelykujjammal jeleztem, hogy minden a legnagyobb rendben van.</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">A szobámba érve összedobáltam a földön heverő melltartókat és pólókat egy kupacba, majd ledőltem az ágyamra. Nyugtáztam magamban, hogy takarítani kéne, de holnapra halasztottam ezt a programot. Úgy saccoltam, hogy körülbelül két perc, és Jay kopogtatás nélkül beront az ajtómon. Nem csoda, hogy ilyen gyorsan ideér, hiszen három házzal arrébb lakik…</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Hé! – nyitott be, kezében pedig ott virított a sárga póló.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Hát elhoztad! – kiáltottam, majd szinte a nyakába vetettem magamat.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Neked is szia! – nevetett fel. – Csak kölcsön adom, nem örökbe!</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Hát… - motyogott, mire összeszűkült szemekkel méregetni kezdtem.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Mikor zavart téged, ha előtted öltöztem át? – rivalltam rá.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Eddig még nem is zavart, de… - kezdte, de amint meglátta arckifejezésemet, kitört belőle a nevetés.</span></b></span></div></b><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><br />
</span></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">- Hisztis lotyó – vontam meg a vállamat, majd ledőltem mellé az ágyra. – Inkább mesélj valamit!</span></b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><div style="display: inline !important; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><center style="display: inline !important;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;">* * *</span></center></b></span></div></b></span></div></b><div style="text-align: justify;">Az összes ismerősöm a nappalinkban tolongott. Akárhogy is meresztgettem a szememet, egyetlen ismeretlen arcot sem véltem felfedezni a tömegben. Anya elemében volt, trécselt a vendégekkel, sütivel kínálta őket, és egy halomba pakolta az ajándékaimat.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Az egyik nagynéném közeledett felénk hatalmas mosollyal az arcán. Közelebb húzódtam Jayhez, majd megszorítottam a kezét, mire kuncogni kezdett.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Corinne! – üdvözölt. – Olyan régen nem láttalak! Minden rendben? Boldog szülinapot! Mikor akarsz meglátogatni minket? Már úgy hiányzol a gyerekeknek is! – mondta és mondta, megállás nélkül. Néhány perc után anya mentett meg minket, kedvesen mosolyogva hívta arrébb Susie-t.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Lépjünk le – suttogtam neki, amelyeket vágyakozó pillantásaim kísértek.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Oké! – vágta rá hatalmas mosollyal az arcán, majd megfogta a kezemet, és a hátsó ajtó felé kezdett húzni.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><b><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b>Jay szemszöge:</b></span></div></b><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Amint becsuktam magunk mögött az ajtót, a benti zajok egy csapásra elnémultak. Megfordultam, és Corie arcát látva diadalmasan kihúztam magam.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Megint én vagyok a hős megmentő. – Tartottam pacsira a kezem, mire ő belecsapott.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Igen Superman, de azért ne szállj el magadtól – nevetett.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Én? Úgy ismersz? – méltatlankodtam, de nem jött be, Corie vigyora erősebb volt. – Jó, igaz.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mindig ezt csinálta, egyszerűen olyan dolgokat hozott ki belőlem, amit senki más. Nem tudtam, és nem is akartam neki hazudni soha, mert Corie a legjobb barátom. Kiskorunkban szinte minden délután itt játszottunk náluk a kertben. Ész nélkül rohangásztunk, és kiáltoztunk, de volt hogy csak ültünk a faházban, és beszélgettünk.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Gyere, most egy nyugis emberre van szükségem, aki nem kerget az őrületbe. – Indult el a kert végében magasodó tölgy felé.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Rendben – engedelmeskedtem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Úgy imádom, hogy mindig szót fogadsz. – Huppant le a fa alá, és mosolyogva rántott maga mellé.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Szülinapod van, még szép, hogy megcsinálom, amit kérsz.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nemcsak most, baby. Mindig mindent megteszel nekem – bólogatott.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Nem lehet neked nemet mondani, kis makacs hercegnőm. – Figyeltem, vártam a hatást, mert hercegnőre mindig ugrik. És nem is kellett sok idő mire eljutott az agyáig:</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- A mid? – Pattant fel, de én gyorsabb voltam, és már másztam is fel a létrán a faházba. – Jackson Rathbone, nem képzeled, hogy utánad megyek! Szépen lejössz, és elviseled a büntetésed – fenyegetőzött.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Épp kérdezni akartam, hogy nem-e jövünk fel, szóval eszem ágában sincs lemenni. – Integettem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Vártam pár percet, tudtam, hogy most azon kattog, mit csináljon. De néha én is rá tudom venni dolgokra, ezért nem telt bele sok időbe, és már hallottam, hogy mászik felfelé.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Most örülsz? – morgott.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Természetesen – mondtam idétlen vigyorral a képemen.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- És most miért jöttünk fel? Igaz, itt is megverhetlek.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jaj, ugyan már. Gyere, ülj le, és beszéljük ki a nagynénédet. – Ütöttem egyet a deszkára.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Jay, most inkább ne beszéljünk róluk – sóhajtotta.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Miért? Mi a baj? – kérdeztem, és meg sem próbáltam elrejteni az aggodalmam.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Csak… nem tudom. Nem kértem, hogy megint idecsődüljön a fél világ. Persze értékelem, meg minden, jól esik. De tudod szeretném már egyszer úgy ünnepelni a születésnapomat, hogy csak azokkal vagyok, akik tényleg fontosak az életemben, és sok minden kapcsolódik hozzájuk. Most őszintén, Kyle bácsi, aki a kisboltot vezeti, mennyire tekinthető elengedhetetlen személynek az életemből? Párszor köszöntem neki, amikor anyu elküldött bevásárolni – magyarázott.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ritkán látom ilyennek Corie-t. Most sem tudtam pontosan meghatározni, egy szóval behatárolni, hogy mi bántja. Csak annyit tehettem, hogy a bal kezemmel magamhoz húztam, és átöleltem. Nem ellenkezett, nekem sosem. Ha más hajtja végre ezt az előbbi mozdulatot, akkor szinte biztos, hogy elutasítja.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- De azt ugye tudod, hogy a sok ember között megtalálod azokat is, akik aktívan részei az életednek? – nyugtattam. – A szüleidet, a közelebbi rokonokat…</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Téged – vágott a szavamba.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nem tudtam erre mit mondani, csak mosolyogtam. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért így viselkedik velem. A legtöbb emberrel nem ilyen, hanem kemény, és óvatos. Viszont nekem egy egész más oldalát mutatja, amit csak keveseknek. És örülök, hogy ebbe a társaságba tartozok.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Vissza kéne már menni. Anyukád mérges lesz, és szerintem rajtam csattan az ostor, amit el is viselnék, de ilyenkor még durvább a szokottnál – jelentettem ki.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Hm, igazad van, de azt ugye tudod, hogy semmi kedvem sincs visszamenni, és hogy a hercegnőért később megkapod a magadét? – boxolt bele a vállamba.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Persze, tudom – nevettem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ezzel lemásztunk, persze most is én értem le előbb, mert imádta, ha az utolsó pár fokon már nem kell lépkednie, és rám ugorhat. Aztán mindketten elindultunk a hátsó ajtó irányába, és visszalopództunk az embertömegbe.</div><br />
<b></b></div><b> <b></b></b><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-10645844728441067692010-07-12T06:07:00.000-07:002011-03-10T02:22:34.079-08:00Barátságszilánkok - Egy újabb történet<div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Helló, Mindenki!</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Ez sem lesz egy vidám sztori, pont hogy komolynak szánjuk, de reméljük elnyeri tetszéseteket. Az alapról; Egy régi barátság véget ér, majd sok idő elteltével újra feltűnik. Lehet-e ugyanolyan, mint rég, vagy már minden megváltozott?</div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Nos, merjük remélni, hogy ebből a történetből kiderül. Adott egy fiatal, nagyszájú, bevállalós lány – Corinne – és egy hasonló kaliberű személy, csak fiúba. Az ő történetüket hívatott ez a sztori megírni. És most itt jön a jól ismert közhely, vajon, létezik fiú és lány közti barátság? Megpróbáljuk kideríteni! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Jó szórakozást a történethez! </div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;">Üdvözlettel: Nixi és Nilla </div></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-78709570938258011292010-06-30T08:49:00.001-07:002011-03-10T02:22:11.614-08:00Porcelánlelkek - 1. fejezet<div style="text-align: justify;">Háttértörténet: </div><div style="text-align: justify;">Valahol Vancouver külvárosában, egy elhagyatott gyárépületben kezdődött minden. Persze, nem volt mindig elhagyatott… </div><div style="text-align: justify;">Az országban egyedül itt gyártottak porcelánbabákat, amíg a válság tönkre nem tett mindent. Az utolsó öt babának a történetét meséljük most el. Az élet öt különböző helyre sodorta őket. U.S.A., Afrika, Kína, Oroszország, és Olaszország… </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">2007. 12. 19.</div><div style="text-align: justify;">Chicago, East Element High School</div><div style="text-align: justify;">David húzta Danielle-t, és egy különleges porcelánbabát vett a lánynak karácsonyra, mert úgy hallotta, hogy gyűjti őket. Danielle nagyon örült az ajándéknak, rögtön beleszeretett a babába. Leginkább azért tetszett neki, mert sok hasonlóságot vélt felfedezni a baba, és önmaga között. Ahogy Danielle a babára nézett, a tükörképe nézett vissza rá.</div><div style="text-align: justify;">Otthon olyan különleges helyet keresett neki, ahol mindig láthatja, és a két kisöccse nem éri el, hiszen a két lurkónak az volt a szokása, hogy állandóan feldúlták nővérük szobáját.</div><div style="text-align: justify;">Az elkövetkező napon sem történt másképp…</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ryan! Ryan! Nézd azt ott! – kiáltotta a kisebbik fivér, és a meseszép babára mutatott.</div><div style="text-align: justify;">- Mit szólnál hozzá, ha elvennénk, és lövöldözőst játszanánk vele? – kérdezte csillogó szemekkel Ryan. A kisebbik testvérnek, Vincentnek nagyon tetszett az ötlet, és már hozta is a széket bátyjának, hogy le tudja venni a polcról a babát. Összeszedtek még egy csomó plüssállatot, - természetesen nővérük szobájából -, majd átvonultak sajátjukba, és összehívták a hadsereget. Felsorakoztatták tankjaikat és katonáikat, majd megkezdték ádáz harcukat a baba, és a plüssállatok ellen. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Danielle hazafelé tartott a suliból, de egyből nem otthona felé vette az irányt, hanem egy hatalmas üzletbe ment, ahol rengeteg mindent lehetett kapni, köztük természetesen játékokat is. Eszébe jutott kisöccse, akinek még nem vett semmit sem, pedig a karácsony már a nyakán volt.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Ryan, mit csináltál? Eltörött Danielle babája! – sipította Vincent. </div><div style="text-align: justify;">- Én nem tudom! Csak véletlen volt! Anyunak azt mondom, hogy te voltál! – visított Ryan. </div><div style="text-align: justify;">- De nem is én voltam! Megmondalak Danielle-nek! – mondta Vincent, mire Ryan már a könnyeivel küzdött. </div><div style="text-align: justify;">- Nem tudom, hogy tudtam eltalálni, én nem akartam lyukat ütni rajta az új puskámmal! </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Danielle levette a polcról a kisautót, majd a pénztárhoz sétált. Ketten voltak előtte, két magas férfi. Az egyik matatott a kabátja zsebében, majd idegesen pillantott körbe. Pisztolyt rántott, és ráfogta az eladóra. </div><div style="text-align: justify;">- Semmi sikítozás, csak pakold a pénzt a táskába – mondta az egyik férfi, és odadobott az eladónak egy táskát. Danielle nagyon megijedt, és végzetes hibát követett el, amikor megpróbált elszaladni. A másik férfi karjánál fogva visszarántotta a kislányt, majd fegyvert szegezett a halántékához. </div><div style="text-align: justify;">- Ha hívod a zsarukat, a kiscsaj meghal, szóval semmi trükk! – mondta a lányt szorongató idegen. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A két rabló a pénzzel megrakott táskával kezdett kihátrálni a boltból. Már majdnem elmentek, amikor az egyik visszafordult, és lelőtte az eladót, majd a kislányt is. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">2008. 03. 08.</div><div style="text-align: justify;">Fokváros, Dél – Afrika</div><div style="text-align: justify;">Olívia már nagyon várta a csomagot, amit Canadában élő nagynénje küldött neki. A csomagban egy különleges meglepetés volt, amiről Olívia még nem tudta, hogy mi lehet. Régóta várta már a futárt, és akkor úgy érezte, sosem jön el az a pillanat, amikor végre kezében tarthatja a várva-várt csomagot.</div><div style="text-align: justify;">- Kicsim, gyere ebédelni! – szólt Olíviának édesanyja, már sokadszorra. Abban a pillanatban csöngettek, és Olívia rögtön az ajtóhoz szaladt. Legnagyobb meglepetésére a szomszédot találta az ajtóban.</div><div style="text-align: justify;">- Szia Olívia! A csomagot hozzám hozta a futár, már reggel megérkezett, de nem volt időm átjönni – mondta az ajtóban álló idős hölgy. </div><div style="text-align: justify;">- Köszönöm szépen, Marge néni! – Olívia abban a pillanatban rácsapta az ajtót öreg szomszédjára. Izgatottan és megállíthatatlanul rohant szobájába, hogy minél hamarabb megtudja, mit rejt a csomag. A lépcső egyik fokán meg is botlott, annyira sietett. Szobájába érve rögtön az ágyra vetette magát, és a csomagot kezdte bontogatni. Lelke mélyén remélte, hogy a hőn áhított baba lesz benne, amire már régóta vágyott. Nagy meglepetésére egy már ismerős szempár nézett vissza rá. Jó néhány percig nézegette, amíg rájött, hogy a babát mintha róla mintázták volna. </div><div style="text-align: justify;">Teltek-múltak a napok, és Olívia egyre jobban megszerette a porcelán szépséget. A hétvégén pihenés céljából a barátival pizzázni indultak. Lassan házról-házra csatlakoztak hozzájuk a többiek is, és mikor végre összeverődött a csapat, vidáman indultak az út másik oldalán lévő pizzéria felé. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Eközben otthon Olívia anyja fejébe vette, hogy az egész házat kitakarítja. A lány szobájában gondosan törölgette a polcokat, óvatosan tette ide-oda a lány féltve őrzött kincseit, azaz a babáit. Éppen a portörlővel hadonászott a babák között, mikor a nem várt telefoncsörgés megijesztette, és három babát a földre vert. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A piros lámpa zöldre váltott és a csapat boldogan indult át a zebrán. Olívia nevetgélve társalgott barátaival, amikor egy száguldó autó dudája vonta magára a lány figyelmét. Csak egy pillanat volt, és máris vége. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A lány mamája nem tudta, mi tévő legyen. Lánya hőn szeretett babája esett áldozatul mai takarítós akciójának. Rémülten nézte a darabokra tört gyönyörűséget, és már a magyarázaton gondolkodott. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Rendőr-és mentőautó szirénázása hallatszott a távolból. Három kislány élettelen teste hevert az út közepén. Rengeteg ember gyűlt a baleset helyszíne köré, de segíteni már senki sem tudott rajtuk. </div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3435302971558162178.post-21585368130297305092010-06-03T08:15:00.000-07:002011-03-10T02:21:36.292-08:00Debütálunk!<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPNL9mu-wBTBmy2iywnyxNFJLgT2k0QQDxyI7hnVliWgKIrLuoAg59sa0KZ7B5j-Kybh1EKGZjVJc4IiBHs79l-1OCKTLVkrUE-2mGeoogAgu-KBlIOgxaeu6a1W8xSfVo-DTvL6tnuZA/s1600/tropic-thunder-poster.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5478575741028700690" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPNL9mu-wBTBmy2iywnyxNFJLgT2k0QQDxyI7hnVliWgKIrLuoAg59sa0KZ7B5j-Kybh1EKGZjVJc4IiBHs79l-1OCKTLVkrUE-2mGeoogAgu-KBlIOgxaeu6a1W8xSfVo-DTvL6tnuZA/s200/tropic-thunder-poster.jpg" style="cursor: hand; cursor: pointer; float: left; height: 114px; margin: 0 10px 10px 0; width: 200px;" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">Nos, kedves olvasó. Ezen a blogon féktelen fantáziánk eszetlen kreálmányait tekintheted meg. </div><div><div style="text-align: justify;">Még elmenekülhetsz! </div></div><div><div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div><div style="text-align: justify;">De ha elég bátor vagy, akkor vesd bele magad.</div></div><div><div style="text-align: justify;">Esetleges mellékhatások:</div></div></div><div><div style="text-align: justify;">- Agy dehidratálódás [Éljen a <i>Trópusi Vihar</i> című film!]</div></div><div><div style="text-align: justify;">- Kuntakinte állapot [Szintén az a film] </div></div><div><div style="text-align: justify;">- Hadarni a Navit [Avatar, bizony!] </div></div><div><div style="text-align: justify;">- Elretardulás [Egy jó kis osztálytárs! xD]</div></div><div><div style="text-align: justify;">- Olyan számok éneklése, amelyeket józan körülmények között sosem hallgatnál meg. [De tényleg]</div></div><div><div><div style="text-align: justify;">- Számíts arra, hogy egyszer csak elkezdesz röhögni a semmin, az olvasottak hatására. [Előfordult már] </div></div></div><div><div style="text-align: justify;">- Ellógod az összes tesit, mondván, mert megteheted! </div></div><div><div style="text-align: justify;">[és bioszt...</div></div><div><div style="text-align: justify;">és kémiát...</div></div><div><div style="text-align: justify;">és föcit...]</div></div><div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div><div style="text-align: justify;">Ezek után már megállapíthattad, hogy szerény személyeink egyike sem százas, de ezzel nincs semmi baj... vagy igen? Majd meglátjuk mi lesz a vége, ha egyszer vége lesz.</div></div><div><div style="text-align: justify;">De, nem lesz vége! :) Mivel, az ötleteink tárháza végestelen, mindig születik valami új. :) Ihletadó rajzóra, vagy elsunnyogott föci... Telejesen mindegy nekünk! </div></div><div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div><div><div style="text-align: justify;">A bejegyzésben felfedezhető furcsa kifejezések nem teljes egészében a mi agyszüleményeink. Nézzétek meg a Trópusi Vihar című filmet, és érteni fogjátok! Tényleg, csak ajánlani tudjuk! :) </div></div></div><div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div><div style="text-align: justify;">Üdvözlettel: Nixi és Nilla, a sunnyogók xD</div></div>Griffnixi és Nillahttp://www.blogger.com/profile/02600601635158263514noreply@blogger.com1